44. RÉSZ.
Elbocsátván József báttyait, a Benjámin zsákjába téteti az ő ivó
poharát; Visszahozatja őket az útról: meg akarja tartóztatni Benjámint: Júda
mentsége.
Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd
meg az embereknek zsákjaikat gabonával a mennyit elvihetnek: és mindenkinek
pénzét tegyed zsákja szájába.
2. Amaz én ezüst poháromat pedig tegyek a kissebbik zsákjába
gabonájának árával egybe. És cselekedék a Józsefnek parancsolatja szerint.
3. És reggel mihelyt megvirada, elbocsáttatának azok az emberek,
szamaraikkal egybe.
4. Mikor pedig kimentek volna a városból és még nem messze
volnának, monda József az ő háza gonviselőjének: Kelj fel, menj utánnok amaz
embereknek: mikor pedig elérénded őket, ezt mondja néki: Miért hogy a jó
helyébe gonosszal fizettetek?
5. Avagy nem az-é a pohár, mellyből az én uram iszik? Ebből
megesmérheti ő minémű emberek legyetek: gonoszúl cselekedtétek, a mit
cselekdtetek.
6. Mikor azért elérte volna őket, a képen szóla nékik.
7. Kik felelének néki: Miért szól az én uram illy dolgokat? Távol
legyen a te szolgáidtól, hogy illy dolgot cselekednének.
8. Ímé a pénzt mellyet találtunk a mi zsákjainknak szájokban,
meghoztuk néked Kanaán földéből: mimódon loptunk volna azért a te urad házából
ezüstöt vagy aranyat?
9. Valakinél megtaláltatik a te szolgáid közzűl, meghaljon az:
annak felette mi is szolgái lészünk az én uramnak.
10. És monda: A miképen mondottátok bátor úgy legyen. Valakinél
megtaláltatik, legyen az nékem szolgám, ti pedig legyetek ártatlanok.
11. Sietvén annakokáért lerakák az ő zsákjaikat a földre, és
mindnyájan egyenként megoldák zsákjaikat.
12. És megkeresé a nagyobbiktól fogva mind a kissebbikig, és
megtalálák a pohárt a Benjámin zsákjában.
13. Azok pedig ruhájokat meghasogatván, megterhelék mindnyájan
szamaraikat, és megtérének a városba.
14. Juta azért Júda és az ő attyafiai a József házához, (ki még a
helyről el nem ment vala) és ő előtte arcczal a földre leborúltak.
15. És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy
nem tudjátok é hogy ez illyen ember mint én vagyok, bizonyosképen megtudhatja a
mit meg kell tudni?
16. És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és
mivel igazítsuk magunkat? Az Isten módot talált a te szolgáidnak bűnöknek
büntetésében. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek
kezében a pohár találtatott.
17. Ki felele: Távol legyen én tőlem hogy azt cselekedjem: hanem a
kinek kezében találtatott a pohár, az legyen én szolgám, ti pedig békességgel
menjetek el a ti atyátokhoz.
18. És Júda ő hozzá járula, és monda: Szerető uram, legyen szabad
nékem te szolgádnak, hogy szóljak az én uramnak: Ne gerjedjen fel haragod a te
szolgád ellen; mert te hasonló vagy Faraóhoz méltósággal.
19. Az én uram kérdette vala az ő szolgáit, illyen módon: Vagyon é
néktek atyátok, vagy atyátokfia?
20. Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Vagyon nékünk egy vén
atyánk, és egy gyermek, ki az ő vénségében lett, kinek báttya megholt, és csak
az egy maradt az ő annyától, kit attya felette igen szeret.
21. És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy
lássam az én szemeimmel.
22. Mi pedig azt mondánk az én uramnak: Nem távozhatik el az a
gyermek attyától; mert ha eltávozik attyától, meghal az attya.
23. És * ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti kissebbik atyátokfia
el nem jő veletek, ne lássátok az orczámat.
24. Mikor azért a te szolgádhoz, az én atyámhoz felmentünk volna,
és az én uramnak beszédeit megbeszélettük volna.
25. Monda akkor a mi atyánk: Menjetek el viszontag, és vegyetek
nékünk egy kevés gabonát.
26. Mi azt felelénk: Nem mehetünk el ha pedig a mi kissebbik
atyánkfia velünk lészen, elmegyünk; mert ama férjfiú orczáját nem láthatnánk,
ha a mi kissebbik atyánkfia velünk nem lenne.
27. És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az
én feleségem nékem csak két fiat szült.
28. Az első minekutánna tőlem kiméne, a ki felől azt mondom vala *
hogy bizony a vadak szaggatták el, azt nem láttam attól fogva.
29. Hogyha ezt is elviszitek én előlem, és valamimódon meghalánd,
az én vénségemet nagy * keserűséggel juttatjátok a koporsóba.
30. Ha annakokáért menéndek a te szolgádhoz az én atyámhoz, és e
gyermek nem lejénd velünk (mivel felette igen szereti őtet.)
31. Minekutánna meglátja hogy e gyermek nincsen velünk, meghal, és
a te szolgáid, a te szolgádnak a mi atyánknak vénségét nagy keserűséggel
juttatják a koporsóba.
32. Hane, mivelhogy a te szolgád e gyermekért az ő attyánál kezes
lett, illyenképen: * Ha őtet meg nem hozom te hozzád, az én atyám előtt bűnös
legyenk teljes életemben.
33. Maradjon itt azért e gyermek helyébe a te szolgád, hogy legyen
szolgája az én uramnak, és e gyermek menjen el az ő báttyaival.
34. Mert mimódon mennék fel az én atyámhoz, ha e gyermek velem nem
lenne? Hanem az én atyámnak nyomorúságát akarnám látni, a melly reá
következnék.