43. RÉSZ.

Lemennek ismét a Jákob fijai Egyiptomba Benjáminnal egybe, kiket (Simeont is elbocsátván) József megvendégel.

Az éhség pedig elhatalmazott vala abban a tartományban.

2. Mikor azért megették volna a gabonát, mellyet hoztak vala Egyiptomból: monda nékik az ő attyok: Menjetek el ismét, szerezzetek nékünk egy kevés élést.

3. És monda néki Júda illyen szókkal: Nagy erős esküvéssel megmondá nékünk az a férjfiú: Nem látjátok, úgymond az én orczámat, hanemha a ti atyátokfia veletek lészen.

4. Ha azért elbocsátod a mi atyánkfiát velünk, elmegyünk, és veszünk néked élést.

5. Hogyha el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férjfiú megmondá nékünk, *nem látjátok az én orczámat, hanemha a ti atyátokfia veletek lészen.

6. És mondá az Izráel: Miért cselekedtetek illyen gonoszul énvelem, hogy megmondottátok annak a férjfiúnak, hogy néktek még atyátokfia volna?

7. Felelének azok: Nagy szorgalmatossággal tudakozódott az a férjfiú  mi felőlünk, és nemzetségünk felől, ezt mondván: Él e még a ti atyátok? vagyon-é több atyátokfia? És e beszédek szerint feleltünk néki. Mimódon tudhattuk volna meg hogy azt mondja nékünk: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

8. És monda Júda Izráelnek, az ő attyának: Bocsásd el azt a gyermeket én velem, azután felkelünk és elmegyünk és ne haljunk meg mind mi, mind te, és a mi gyermekeink.

9. Én kezes leszek érette, az én kezemtől kérd elő: Ha meg nem hozom őtet te hozzád, és őtet elődbe nem állatom, mind éltig bűnös legyek előtted.

10. Bizony ha nem késtünk volna, ez ideig kétszer is megjöhettünk volna.

11. És monda nékik Izráel az ő attyuk: Ha úgy kell lenni, ambátor legyen úgy: Vegyetek e földnek válogatott gyümölcsében a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férjfiúnak, egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mondolát.

12. Más pénzt is vigyetek veletek, a melly pénzt meghoztatok a ti zsákjaitoknak szájokban, azt is vigyétek meg; talán valami vétekből esett, hogy azt meghoztátok

13. A ti atyátokfiát is vegyétek fel, és felkelvén menjetek el ismét ahhoz a férjfiúhoz.

14. Az erős mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férjfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, ezt is Benjámint: Én pedig ha megfosztatom az én gyermekeimtől, legyek megfosztatott.

15. Annakokáért minekutánna azok az emberek vették volna az ajándékot, és kétannyi pénzt az ő kezekbe és Benjámint felkelvén elmenének Egyiptomba, és állának József eleibe.

16. Minekutánna pedig látta volna József ő velek Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének; Vidd bé amaz embereket a házba, és öless ételre való állatokat, és készits lakodalmat, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.

17. É aképen cselekdeék az a férjfiú, a mint József parancsolta vala, és bévivé azokat az embereket a József házába.

18. És megfélemlének azok az emberek, minekutánna bévitték volna őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattunk ide bé, melly először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy ez okkal patvart találjon hozzánk, reánk támadjon, és minket rabokká tégyen, és a mi szamarainkat.

19. És menének a József házának a gondviselőjéhez, és szólának néki a háznak ajtaja előtt.

20. És mondának: Kérünk szerető uram, hallgasd meg a mi beszédünket: *Ennekelőtte is eljöttünk gabonát venni.

21. Mikor pedig a szállásra jutottunk volna, és a mi zsákjainkat megoldoztuk volna, ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala épen, meghoztuk azért azt ismét mi velünk.

22. Annakfelette más pénzt is hoztunk velünk hogy gabonát vegyünk, nem tudjuk kicsoda tette a mi pénzünket zsákjainkba.

23. s felele: Nem lészen semmi nyavalyátok, ne féljetek: a ti Istentek és a ti atyátoknak Istene adta néktek a pénzt zsákjaitokba, a ti pénzetek az én kezemhez jött. És kihozá ő hozzájiok Simeont.

24. Bévivé azért az a férjfiú azokat az embereket a József házába, és ada nékik vizet, és megmossák az ő lábaikat, abrakot is ada az ő szamaraiknak.

25. És elkészíték az ő ajándékjokat addig míg József béjönne délben; mert megértették vala hogy ő vele ennének ebédet.

26. Haza jőve azért Józsefm és bévivék ő hozzája az ő házába ajándékjokat, és meghajlának * előtte szinte a földig.

27. És megkérdvén őket egésségek felől, monda: Egésségben vagyon-é a ti vén atyétok, a ki felől énnékem szóltatok, és él-é még?

28. Kik felelének: Egésségben vagyon a te szolgád a mi atyánk, és még él. És meghajolván ő előtte, tisztelik vala őtet.

29. És felemelvén az ő szemeit látá Benjámint az ő attyafiát, az ő annyának fiját., és monda: Ez-é a ti kissebbik atyátokfia a ki felől * nékem szólottatok vala? És ezt is mondá: Az Isten legyen kegyelmes néked szerető fiam!

30. Akkor siete József, (mert megindúlt vala szíve az ő öccséhez) és keres vala helyet  hol * sírna; béméne azért ágyasházába és ott síra.

31. Azután megmosván az ő orczáját, ismét kiméne; és megtartóztatá magát, s monda: Hozzátok el az étket.

32. És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele szoktak vala enni, külön: Mert nem esznek az Égyiptombeliek együtt a Zsidókkal, mert az utálatos az Égyiptombeliek előtt.

33. Leülének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszületése szerint, és a kissebb az őideje szerint; és azok az emberek magokban ezen álmélkodnak vala.

34. És ő maga elől József az ő étkéből ád vala azoknak részt; de Benjáminnak a többi részénél ötszörte többet ád vala, és jól lakván ő vele, megrészegedének.