42. RÉSZ.
A József báttyai Egyiptombe jutnak, kikkel József keményen bánik:
Zálogba hagyván Simeont, hazájokba térnek és Jákóbnak a dolgot megbeszélik.
Látván pedig Jákob hogy Egyiptomban gabona volna, monda Jákob az ő
fijainak: Mit néztek egymásra.
2. És monda: Ímé hallom *hogy Egyiptomban gabona vagyon: menjetek
le oda, és vegyetek nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3. Lemenének annakoáért Józsefnek tiz báttyai hogy vennének gabonát
Egyiptomban.
4. De Benjámint a József öccsét nem bocsátá el Jákob az ő
báttyaival: mert ezt mondá: Netán meghal az úton.
5. Elmenének azért az Izrael fijai, hogy vennének gabonát azokkal
egybe akik oda mennek vala, mert a Kanaán földén azon éhség vala.
6. József vala pedig annak a tartománynak ura, és ő adja vala a
gabonát a tartomány minden népének.Eljutának azért Józsefnek báttyai, és
arcczal * ő előtte a földre leborulának.
7. És látá József az ő báttyait, és megisméré őket, de idegennek
mutatván magát nékik, és monda: Honnét jöttetek? Felelének: Kanaán földjéről
jöttünk gabonát venni.
8. Megesméré pedig József az ő báttyait, de amazok nem esmérék meg
őtet.
9. Azért megemlékezék József az ő álmairól, mellyeket azok felől *
álmodottvala. És mondá nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek hogy e
tartománynak erőtlen részeit meglássátok.
10. Kik felelének néki: Nem vagyunk uram kémek, hanem a te szolgáid
jöttek gabonát venni.
11. Mi mindnyájan egy ember gyermekei vagyunk: igaz emberek
vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
12. Kiknek ismét monda: Nem úgy vagyon, hanem azért jöttetek hogy e
földnek erőtlenségét meglássátok.
13. Amazok mondának: Mi te szolgáid tizenketten mind atyafiak
vagyunk, egy embernek fijai, Kanaánnak földében; és ímé a kissebbikünk az
atyával vagyon most, egyikünk pedig ugyan nincsen.
14. József pedig monda nékik: Ez az mit mondék nektek, hogy kémek
vagytok.
15. Ez legyen a bizonyság: Úgy éljen Faraó, hogy ki nem mentek
addig, míg ide nem hozzátok a ti kissebbik atyátokfiát.
16. Küldjetek el közületek egyet hogy hozza ide a ti atyátokfiát:
ti addig legyetek fogva, és láttassék meg a ti beszédeteknek igazsága: hogyha
pedig nemm úgy éljen Faraó hogy ti kémek vagytok.
17. Annakokáért fogságba veté őket harmadnapig.
18. Monda pesig ő nékik József harmadnap: Ezt míveljétek hogy
éljetek : az Istent én is félem.
19. Ha igazak vagytok egyik atyátokfia maradjon a ti fogságtokban
házában, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a ti házatok népének éhségének
eltávoztatására.
20. A ti kissebbik atyátokfiát pedig hozzátok * én hozzám, és igaz
lészen a ti beszédetek: és nem haltok meg: aképen cselekedének azért ők
21. És mondának vala egymásnak.: Bizony vétkeztünk a mi atyánkfia
ellen, mert látánk az ő lelkének keserűségét mikor nékünk könyörgene, és nem
hallgatánk meg őtet; azért következett mi reánk e nyavalya.
22. Felele pedig Rúben nékik, mondván: Avagy * nem mondám vala- é
néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen: és nem fogadtátok? azért ímé az ő
vérét is most keresik rajtunk.
23. De azok nem tudják vala hogy értené József, mert tolmács által
szólnak vala.
24. És elfordúlván őtölük síra: Azután ismét hozzájuk fordulván szóla nékik, és
megtartóztatá közülük Simeont, és megkötözteté az ő előttök
25. Megparancsolá pedig József, hogy megtöltenék azoknak edényeiket
gabonával, és megadnák azoknak pénzeket mindenkinek az ő zsákjába, és adnának
nékik élést az útra: így cselekdeék azért ő velek.
26. És felvetnék gabonáikat az ő szamaraikra, eklmenének onnét.
27. És megoldá egy az ő zsákját hogy szamarának adna abrakot a
szálláson, és meglátá az ő pénzét, melly vala zsákjának szájában.
28. És monda az ő attyafiainak: Megadták nékem az én pénzemet, és
ímé az én zsákomban vagyon. Megrémülének annakokáért, és elálmékodván mondának
egymásnak:Micsoda ez a mit Isten cselekedett velünk?
29. Azután mikor jutottak volna az ő attyokhoz Jákobhoz Kanaánnak földére, megbeszélének
mindeneket néki a minémű dolgok ő
rajtok estek volna, ezt mondván:
30. Az a férjfiú annak a tartománynak ura, nagy kemény beszédekkel
szóla nékünk és minket fogságba vetett vala, mint annak a földnek kémeit.
31. És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi
kémek.
32. Tizenketten vagyunk attyafiak, a mi atyánknak fijai, az
egyikünk ugyan nincsen, a kissebbikünk pedig most a mi attyánkkal vagyon Kanaán
földében
33. És monda nékünk az a férjfiú a földnek ura: Ezen esmérem meg
hogy igazak vagytok; egyik atyátokfiát hagyjátok itt és a ti házatok népének
éhségének eltávoztatására vigyetek gabonát, és menjetek el.
34. És hozzátok hozzám a ti kissebbik atyátokfiát, hogy
megtudhassam hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek: azután a ti
atyátokfiát megadom néktek, és ez országban kereskedhettek.
35. És mikor az ő zsákjokat megüresítenék, ímé mindeniknek csomó *
pénze zsákjában vala. Látván pedig ők és az ő attyok pénzeknek csomóját
megfélemlének.
36. És monda nekik az ő attyok Jákob: Engemet megfosztottatok az én
magzatimtól; József nincsen, Simeon is nincsen, Benjémint is elviszitek ? mind
ezek megemésztenek engemet.
37. Monda azért Rúben az ő attyának illyen szókkal: Az én két
fiaimat megöljed, ha őtet meg nem hozom néked, add kezembe őtet nékem, és én
meghozom őtet tenéked.
38. És monda: Nem megyen le oda az én fiam ti veletek, mert az ő
báttya megholt és ő maga maradt, ha történnék néki halála az úton a mellyen
elmentek, az én vénségemet nagy keserűséggel bocsátanátok a koporsóba.