38. RÉSZ.

Júda, a Jákób fija megházasodik: gyermekei lésznek; vétkezik Thámárral, az ő menyével.

És lőn akkor az időben, hogy Júda elmenvén az ő attyafiaitól, térne egy Hadullámbeli féjfiúhoz, kinek neve vala Khira.

2. És * meglátá ott Jőda egy Kanaánbeli féjfiúnak leányát, kinek vele vala Suah, és azt feleségül vévén magának béméne hozzá.

3. Ki fogada az ő méhében és szüle fiat, és nevezé azt Hérnek.

4. És az másodszor is terhbe esvén szüle fiat, és nevezé azt Onánnak.

5. Azután ismét terhbe esvén szüle fiat, kit neveze Sláhnak, és vala Khezibben mikor ő ezt szülé.

6. Vőn pedig Júda feleséget az ő első fijának Hérnek, kinek neve vala Thámár.

7. És * mikor Hér Júdának első fija gonosz volna az Úrnak szeme előtt, megölé őtet az Úr.

8. Annakokáért monda Júda Onánnak: Eredj bé a te bátyádnak feleségéhez, és a te bátyád helyébe vedd feleségül azt, és a te bátyádnak támasz magot.

9. Tudja vala pedig Onán, hogy nem övé lenne az a mag, annakokáért valamikor az ő báttyának feleségéhez bémegyen vala, a földre bocsátván, elveszti vala a magot, hogy az ő báttyának magot ne támasztana.

10. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt a mit ez cselekedik vala, annakokáért megölé azt is.

11. És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Sélah megnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő báttyai. Elméne azért Thámár, és marada az ő attya házában.

12. És mikor sok napok múltak volna el, meghala Suah a Júda felesége, és hogy magának vigasztalást venne, elméne az ő juhainak nyírőihez az ő barátjával Hadullámbeli Khirával, Thimnába.

13. Megmondák pedig Thámárnak mondván: Ám a te ipád Thimnába megyen az ő juhainak nyírésére.

14. Thámár azért levetvén az ő özvegységének ruháit, béboritá magát fedéllel, és magát eltitkolá, és leüle a kettős útfélen a melly megyen Thimnába: mert látja vala hogy megnevekedett volna Sélah, és őtet nem adták volna annak feleségűl.

15. Látván pdig az Júda, állítá azt tisztátalan személynek lenni, mivelhegy béfedezte vala orczáját.

16. Hozzá tére azért ahoz az útról és monda: Engedd meg kérlek hogy menjek bé te hozzád, (mert nem tudja vala hogy az ő menye volna): És monda Thámár: Mit adsz nékem ha megengedem hogy velem közösülj?

17. És felele: Küldök néked az én juhaim közzűl egy kecskefiat. És az monda: Megengedem a mit akarsz, ha zálogot adsz míg azt megküldöd.

18. Monda azért Júda: Micsoda a zálog mellyet adjak tenéked? Felele: A te gyűrűd, keszkenőd, és a pálcza, melly kezedben vagyon. Oda adá azért néki, és béméne hozzá, és Thámár terhbe esék ő tőle.

19. Azután felkelvén Thámár elméne, és leveté a fedelet; mellyel magát béborította vala, és felvevé magára az ő özvegységének ruháit.

20. És megküldé Júda a kecskefiat az ő Hadullámbeli barátjától, hogy a zálogot megkérné az asszonytól, és nem találá azt.

21. És megkérdé a helynek férjfiait, mondván: Hol vagyon ama tisztátalan személy, melly a kettős útfélen ül vala? És azok mondanák: Nem volt itt tisztátalan személy.

22. Megtére pedig Júdáshoz, és monda: Nem találám azt meg. Annakfelette e helynek lakosai is azt mondák: Nem volt itt úgymond tisztátalan személy.

23. És monda Júda: Tartsa magának, hogy valamiképen meg ne gyaláztassunk; ímé én megküldöttem volt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őtet.

24. És úgy mint három hónap mulva, megmondák Júdának, illyenképen: Thámár a te menyed paráználkodott, és a paráznaságból terhbe esett. És monda Júda: Vigyétek ki őtet, és égetessék meg. *

25. Az pedig mikor kivitetnék, külde az ő ipához ezt izenvén: Attól a férjfiútól vagyok terhes a kiéi ezek. És ezt is mondá: Esmérd meg kérlek, kiéi ezek: a gyűrű, * keszkenő, és pálcza.

26. Megesméré azért Júda, és monda: Igazb én nálamnál, mert nem adám őtet az én fiamnak * Séláhnak: de nem esméré Júda többé azt.

27. És*mikor Thámár a szülésre juta, imé kettôs gyermekek valának az ô méhében.

28. Mikor pedig szűlne, és azoknak egyike a kezét kinyujtotta volna; a bába veres fonalat vévén, köte azt a kezére annak, mondván: E jött ki először.

29. De mikor az bé vonta volna az ő kezét, ímé annak attyafia jöve ki. És monda a bába: Mimódon taláhattál magadnak rést a kijövetelre. * És nevezé azt Péretznek.

30. És annakutánna kijöve az ő attyafia kinek kezére veres fonalat kötöttek vala; és nevezé azt Zerákhnak.