34. RÉSZ.
Dina elragadtatván megszeplösíttetik, mely gonosz cselekedetért a
Sékhembeliek a Jákob fijaitól csalárdul megöletnek.
Kiméne pedig * Dina, Leának leánya, mellyet szült vala Jákobnak,
hogy látná annak a tartománynak leányait.
2. És mikor látta volna őtet Sékhem, a Khiovvi Khámornak, annak a
tartománynak Fejedelmének fija, elragadá őtet, és vele hálván, megszeplősíté
őtet.
3. És ragaszkodék az ő lelke Dinához a Jákob leányához, és
megszereté a leányzót, és szól vala a leányzónak édes beszédekkel.
4. Szóla pedig Sékhem Khámornak az ő attyának mondván: Vegyed nékem
feleségül ezt a leányzót.
5. Jákob pedig meghallá hogy megszeplősítette volna Sékhem Dinát az
ő leányát (az ő fijai pedig a mezőn valának a barommal:) és vesztegségben vala
Jákob míg azok megjőnének.
6. Kiméne azért Khámor Sékhemnek attya Jákobhoz, hogy szólana ő
vele.
7. De mikor a Jákob fijai megjöttek volna a mezőről, meghallván e
dolgot, felette igen bánkódának azok az emberek, és igen megharaguvának, hogy
illy nagy gonoszságot csele kedett voléna Sékhem az Izráel ellen, hogy a Jákob
leányát megszeplősítette volna, melly dolognak nem kellett vlna lenni.
8. Szóla azért Khámor ő velek mondván: Az én fiamnak Sékhemnek
lelke ragszkodott a ti leányotoknak lelkéhez, kérlek annakokáért titeket,
adjátok azt néki feleségül.
9. És szerezzetek velünk sógórságot: a ti leányitokat adjátok
nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak.
10. És maradjatok köztünk; e föld lészen a ti birodalmotokban,
lakjátok ezt, és munkálkodjatok azon és bírjátok azt.
11. Sékhem is a Dina attyának és az ő báttyainak: Hadd találjak *
kdevet előttetek, és valamit mondándotok nékem, megadom.
12. Akármely nagy jegyruhát és ajándékot kívánjatok tőlem, megadom,
valamint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányzót feleségül.
13. Felelének pedig Jákob fijai ékhemnek és Khámornak a Sékhem
attyának, és szólának álnokul , mivelhogy megszeplősítette volna Dinát az ő
hugokat.
14. És mondának néki: Nem mivelhetjük e dolgot hogy a mi hugunkat
adjuk körülmetélkedetlen* férjfiúnak: mert ez nékünk gyalázat volna.
15. Mindazáltal engedünk néktek illy okkal: ha mi hozzánk
hasonlatosak lésztek, és körülmetéltetitek t köztetek minden férjfiú.
16. Így a mi leányinket néktek adjuk, és a ti leányitokat magunknak
vesszük, t köztetek lakozunk, és veletek egy néppé lészünk.
17. Hogyha nem engedéndetek minékünk, hogy körülmetélkednétek,
felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18. És tetszék azoknak beszédek Khámornak, és Sékhemnek a Khámos
fijának.
19. És nem halasztá az ifjú ezt véghezvinni, mivelhogy felette igen
szereti vala a Jákob leányát. (Vala pedig Sékhem az ő attyának háznépe között
mindeneknél becsületesb.)
20. Elméne annakokáért Khámor és Sékhem az ő fija az ő városoknak
kapujába; és szólának az ő városoknak férjfiaival mondván:
21. Ez emberek ez ideig békeséggel lakoztak velünk, akarnak lakozni
a mi földünkön, és azon munkálódni; e föld mivelhogy elég széles, ám lakjanak
rajta, az ő lányikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányinkat adjuk
nékik.
22. De illy okkal akarnak velünk ez emberek együtt lakni, hogy egy
néppé legyünk, hogyha minden féjfiú körülmetélkedik mi közöttünk, miképen hogy
ők is körülmetéltettek.
23. Minden juhok, és minden jószágok és minden ő barmok nemde nem
miéink lésznek-é? csak hogy engedjünk nékik hogy lakhassanak közöttünk.
24. Engedének annakokáért Khámornak, és Sékhemnek az ő fijának
mindenek, valakik az ő városoknak kapuján kimennek vala, éskörülmetélé magát
minden férjfiú, valamelly az ő városoknak kapuján kimégyen vala.
25. Harmadnapon azért mikor a sebnek fájdalmában vonának, a Jákób
két fijai Simeon és Lévi, Dinának báttyai vevének fegyvereket és nagy
bátorsággal bemenének a városba, és minden * férjfiat megölének.
26. Annakfelette Khámort is, és az ő fiját Sékhemet fegyverrel
megölék, és elvivék Dinát a Sékhem házából, és kimenének.
27. Jákóbnak pedig több fijai esének a megölettettekre, és eldúlák
a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő hugokat.
28. És juhokat, barmokat, szamarakat és valami jószágok vala a
városban, és a mezőn mind elvivék.
29. Minden gazdagságokat is, minden ő gyermekeiket és feleségeiket
fogva elvivék és elprédálák, és valami az ő háokban vala.
30. Annakokáért monda Jákób * Simeonnak és Lévinek:
Megháborítottatok engemet, és utálatossá tettetek e földnek lakosai előtt, a
Kananeusok és Perizeusok előtt, és mivelhogy én kevés magammal vagyok, ha én
ellenem felgyülnek, levágnak, és eltörölnek engemet mind házamnépével egybe.
31. Kik mondanának: A vagy mint tisztátalan személlyel úgy
kellett-é hugunkkal gonoszúl élni?