34. RÉSZ.

Dina elragadtatván megszeplösíttetik, mely gonosz cselekedetért a Sékhembeliek a Jákob fijaitól csalárdul megöletnek.

Kiméne pedig * Dina, Leának leánya, mellyet szült vala Jákobnak, hogy látná annak a tartománynak leányait.

2. És mikor látta volna őtet Sékhem, a Khiovvi Khámornak, annak a tartománynak Fejedelmének fija, elragadá őtet, és vele hálván, megszeplősíté őtet.

3. És ragaszkodék az ő lelke Dinához a Jákob leányához, és megszereté a leányzót, és szól vala a leányzónak édes beszédekkel.

4. Szóla pedig Sékhem Khámornak az ő attyának mondván: Vegyed nékem feleségül ezt a leányzót.

5. Jákob pedig meghallá hogy megszeplősítette volna Sékhem Dinát az ő leányát (az ő fijai pedig a mezőn valának a barommal:) és vesztegségben vala Jákob míg azok megjőnének.

6. Kiméne azért Khámor Sékhemnek attya Jákobhoz, hogy szólana ő vele.

7. De mikor a Jákob fijai megjöttek volna a mezőről, meghallván e dolgot, felette igen bánkódának azok az emberek, és igen megharaguvának, hogy illy nagy gonoszságot csele kedett voléna Sékhem az Izráel ellen, hogy a Jákob leányát megszeplősítette volna, melly dolognak nem kellett vlna lenni.

8. Szóla azért Khámor ő velek mondván: Az én fiamnak Sékhemnek lelke ragszkodott a ti leányotoknak lelkéhez, kérlek annakokáért titeket, adjátok azt néki feleségül.

9. És szerezzetek velünk sógórságot: a ti leányitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak.

10. És maradjatok köztünk; e föld lészen a ti birodalmotokban, lakjátok ezt, és munkálkodjatok azon és bírjátok azt.

11. Sékhem is a Dina attyának és az ő báttyainak: Hadd találjak * kdevet előttetek, és valamit mondándotok nékem, megadom.

12. Akármely nagy jegyruhát és ajándékot kívánjatok tőlem, megadom, valamint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányzót feleségül.

13. Felelének pedig Jákob fijai ékhemnek és Khámornak a Sékhem attyának, és szólának álnokul , mivelhogy megszeplősítette volna Dinát az ő hugokat.

14. És mondának néki: Nem mivelhetjük e dolgot hogy a mi hugunkat adjuk körülmetélkedetlen* férjfiúnak: mert ez nékünk gyalázat volna.

15. Mindazáltal engedünk néktek illy okkal: ha mi hozzánk hasonlatosak lésztek, és körülmetéltetitek t köztetek minden férjfiú.

16. Így a mi leányinket néktek adjuk, és a ti leányitokat magunknak vesszük, t köztetek lakozunk, és veletek egy néppé lészünk.

17. Hogyha nem engedéndetek minékünk, hogy körülmetélkednétek, felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.

18. És tetszék azoknak beszédek Khámornak, és Sékhemnek a Khámos fijának.

19. És nem halasztá az ifjú ezt véghezvinni, mivelhogy felette igen szereti vala a Jákob leányát. (Vala pedig Sékhem az ő attyának háznépe között mindeneknél becsületesb.)

20. Elméne annakokáért Khámor és Sékhem az ő fija az ő városoknak kapujába; és szólának az ő városoknak férjfiaival mondván:

21. Ez emberek ez ideig békeséggel lakoztak velünk, akarnak lakozni a mi földünkön, és azon munkálódni; e föld mivelhogy elég széles, ám lakjanak rajta, az ő lányikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányinkat adjuk nékik.

22. De illy okkal akarnak velünk ez emberek együtt lakni, hogy egy néppé legyünk, hogyha minden féjfiú körülmetélkedik mi közöttünk, miképen hogy ők is körülmetéltettek.

23. Minden juhok, és minden jószágok és minden ő barmok nemde nem miéink lésznek-é? csak hogy engedjünk nékik hogy lakhassanak közöttünk.

24. Engedének annakokáért Khámornak, és Sékhemnek az ő fijának mindenek, valakik az ő városoknak kapuján kimennek vala, éskörülmetélé magát minden férjfiú, valamelly az ő városoknak kapuján kimégyen vala.

25. Harmadnapon azért mikor a sebnek fájdalmában vonának, a Jákób két fijai Simeon és Lévi, Dinának báttyai vevének fegyvereket és nagy bátorsággal bemenének a városba, és minden * férjfiat megölének.

26. Annakfelette Khámort is, és az ő fiját Sékhemet fegyverrel megölék, és elvivék Dinát a Sékhem házából, és kimenének.

27. Jákóbnak pedig több fijai esének a megölettettekre, és eldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő hugokat.

28. És juhokat, barmokat, szamarakat és valami jószágok vala a városban, és a mezőn mind elvivék.

29. Minden gazdagságokat is, minden ő gyermekeiket és feleségeiket fogva elvivék és elprédálák, és valami az ő háokban vala.

30. Annakokáért monda Jákób * Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engemet, és utálatossá tettetek e földnek lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt, és mivelhogy én kevés magammal vagyok, ha én ellenem felgyülnek, levágnak, és eltörölnek engemet mind házamnépével egybe.

31. Kik mondanának: A vagy mint tisztátalan személlyel úgy kellett-é hugunkkal gonoszúl élni?