31. RÉSZ.

Jákób Mesopotámiából Lábán híre nélkül, feleségeivel, gyermekivel és minden marhájával: Lábán utánna megyen: feddődik vele; de végre megbékélvén, egymástól megválnak.

Mikor azért hallotta volna Jákób a Lábán fijainak beszédeket, kik ezt mondják vala: Valamije volt a mi atyánknak, mind elvette Jákób; és a mi atyánk jószágából szerzette mind e gazdagságot.

2. És látta volna Jákób a Lábán orczáját, hogy nem ollyan indulattal volna hozzája mint annakelőtte.

3. És mivelhogy illyen módon szólott volna az Úr Jákóbnak: Térj meg * a te atyáidnak földére, és a te rokonságid közzé, és lészek te veled.

4. Elküldvén annakokáért Jákób, kihivatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő juhaihoz.

5. És monda nékik: Látom a ti atyátoknak orczáját hogy nincsen ollyan indulattal hozzám, mint ennekelőtte: és az én atyámnak Istene megjelent nékem.

6. Ti pedig tudjátok, hogy a ti atyátoknak az én teljes erőm szerint szolgáltam.

7. És hogy a ti atyátok álnokúl cselekedett én velem, és az én szolgálatomnak jutalmát tizszer * változtatta el; mindazáltal az Isten nem engedte hogy nékem kárt tehessen.

8. Mikor azt mondotta: A szeplős bárányok legyenek a te szolgálatodnak jutalma, mind a juhok szeplősöket ellének vala. Ha azt mondotta: A tarkák legyenek a te jutalmad, a juhok mind tarkákat ellének vala.

9. Annakokáért Isten vette el * a ti atyátoknak juhati, és ő adta nékem.

10. Mert mikor a juhoknak egybebocsátásoknak ideje eljő vala, szemeimet felemelvén látom vala álomban, hogy a juhokat hágják vala tarka lábú, szeplős és csepegetett szinű kosok.

11. Akkor monda nékem az Istennek Angyala álomban: Jákób. És feleék: Ímhol vagyok.

12. És ő monda: Emeld fel a te szemeidet és lássad, hogy a melly kosok a juhokat hágják, azok mind tarka lábúak, szeplősök és csepegetett színűek. Mert láttam valamit veled cselekedett Lábán.

13. Én * vagyok amaz erős Isten, a Béthelnek Istene, a holott olajt töltél a kőoszlopra, és a holott fogadást tettél nékem. Most azért kelj fel, menj ki e földről, és térj meg a to rokonságid tartományában.

14. És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Valyon vagyon-é nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában.

15. Avagy nem úgy tartott é minket mint idegenekeet? mert minket eladott tenéked, és megemésztette a mi pénzünket.

16. Mert mind ez a * gazdagság, mellyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit tenéked az Isten mondott, azt # cselekedjed.

17. Felkelvén azért Jákób, és az ő fijait és feleségeit felvévén, tevék hátára helyezteté őket.

18. És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, valamellyet keresett vala, és minden juhait mellyeket szerzett vala Mésopotámiában, hogy megtérne az ő attyához Izsákhoz a Kanaánnak földébe.

19. Lábán pedig elment vala a juhokat nyírni; azonközben ellopá Rákhel az ő attyának bálványait.

20. Jákób is orozva méne el a Siriabeli Lábánnak híre nélkül, mivelhogy senki nem jelentette volna meg néki hogy ő szaladna.

21. És illyen módon elszalada ő minden jószágával, és felkelvén, általméne az Eufrátes folyóvizén, és Gileád hegye felé tarta.

22. És mikor harmad napra megmondották volna Lábánnak, hogy Jákób elfutott volna.

23. Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őtet; és eléré a Gileád hegyén.

24. És minekutánna az Isten a Siriabeli Lábánnak megjelent volna éjszakai álomban, ezt mondotta vala néki: Meglásd hogy Jákóbnak ne * szólj se jót, se gonoszt.

25. Mikor azért elérte volna Lábán Jákóbot, és a mint Jákób az ő sátorát azon a hegyen felvonta vala, Lábán is azon Gileád hegyén az ő rokonaival egybe felvoná sátorait.

26. És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy orozva * jöttél el hírem nélkül, és elhoztad leányaimat, mintha fegyvereddel nyerted volna azokat.

27. Miért futottál el titkon, és miért jöttél el tőlem orozva? és nem mondottad meg nékem, hogy bocsátottalak volna tégedet örömmel, énekszóval, dob és hegedűszóval.

28. És nem engedted meg nékem hogy az én fiaimat és leányaimat megcsókolgattam volna, mostan bizony igen bolondúl cselekedtél hogy ezt mívelted.

29. Volna erőm hozzá hogy titeket megbüntetnélek; de a ti atyátoknak Istene tegnap éjszaka megszólíta engemet, ezt mondván: Meglásd * hogy ne szólj Jákób ellen vagy jót vagy gonoszt.

30. Hogyha pedig immár ugyan elakartál jőni, mivelhogy nagy kivánsággal kivánkoztál a te atyádnak házához? miért loptad el az én isteneimet?

31. Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: azért jöttem titkon, mert féltem, mert gondolom vala hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.

32. A kinél pedig megtalálándod a te isteneidet, ne éljen az. A mi rokonságink előtt lásd meg ha valami marhád van én nálam, és ha vagyon, vidd el. (Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta volna el a bálványokat.)

33. Bémenvén azért Lábán Jákóbnak sátorába, és Leának sátorába, és a két szolgálóleánynak sátorokba, nem találá meg az ő isteneit; és kimenvén Leának sátorából, méne a Rákhel sátorába.

34. (Rákhel pedig vette vala a bálványokat, és rejtette vala el egy tevének nyergébe, és azokon felül üle,) és meghányá Lábán mind az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.

35. Mert azt mondotta vala Rákhel az ő attyának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek e előtted: mert asszonyoknak szokások szerint van most nékem dolgom, és mikor mindeneket meghányt volna, nem találá a bálványokat.

36. Akkor felgerjede Jákóbnak haragja annyira, hogy feddődvén Lábánnal, azt mondaná néki: Micsoda vétkem vagyon, és micsoda bűnöm, hogy utánnam jöttél?

37. Mivelhogy minden házieszköz marhámat felhánytad, a mit találtál a te házi marhád közzűl valót, hozd elő az én rokonaim, és a te rokonaid eleibe, hogy mi köztünk ketten tégyenek itéletet.

38. Immár * húsz esztendeje hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid meg nem vetettek, és a te nyájadnak kosait én nem ettem.

39. A mellyeet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én * kezemből kivántad azt meg, azonképen a mit vagy nappal vagy éjjel elloptak.

40. Néha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt.

41. Ez huszadik esztendeje hogy a te házadnál vagyok; szolgáltam tenéked tizennégy esztendeig a te két leányaidért, és hat esztendeig a te juhaidért; az én szolgálatomnak pedig jutalmát * tízszer is változtattad el.

42. És ha az én atyámnak Istene, Ábrahámnak Istene, és az Izsáknak félelme velem nem volt volna, bizony most is üresen bocsátanál el engemet, de az Isten az én nyomorúságomat és kezeimnek munkáját tekintette meg, mikor megfeddett tégedet tegnap éjjel.

43. Felelvén pedig Lábán, monda Jákóbnak: E leányok én leányaim és e fiak én fiaim, és e sereg juhok is enyimek: annak felette valamit látsz mind enyim, mit véthetnék pedig az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak a kiket szültek.

44. No azért vessünk szövetséget ketten, melly legyen bizonyságúl én közöttem és te közötted.

45. És vett Jákób egy követ, és felemelé azt jegyűl.

46. És monda * Jákób az ő attyafiainak: Szedjetek köveket; és gyüjtének köveket, és csinálának nagy rakást; és evének azon a rakáson.

47. És nevezé Lábán azt illy névvel: Jégár Sahadutha Jákób pedig nevezé illy névvel: Gálhéd.

48. Mert mivelhogy ezt mondotta vala Lábán: E rakás legyen bizonyság ma én közöttem és te közötted, azért nevezé Jákób is Gálhédnek.

49. Annak felette Mitzpának is nevezé, mivelhogy ezt mondotta vala Lábán: Az Isten legyen itélőbiró én közöttem és te közötted minekutánna egymástól elválunk.

50. Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányim kivül több feleségeket vejéndesz, senki nincsen mi közöttünk; hanem meglásd, mert az Isten bizonyság én közöttem és te közötted.

51. Ezek felett monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő, és ímé ez oszlop, mellyet raktam én közöttem és te közötted.

52. Bizonyság e rakás, és bizonyság az oszlop, hogy én nem megyek e rakás kő mellől te hozzád, te is nem jössz én hozzám e rakás mellől, és ez oszlop mellől, gonosz szándékkal.

53. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene tegyenek ítéletet közöttünk, és azoknak attyoknak Istene: És megesküvék Jákób az ő attyának Izsáknak félelmére.

54. Akkor Jákób barmokat ölete meg ott a hegyen, és az ő rokonságait lakodalomba hivá, kik mikor ettek volna ugyan ott a hegyen hálának.

55. Annakutánna felkele Lábán reggel, és megcsókolgatván az ő fijait és leányait, megáldá őket, és elmenvén, haza méne Lábán az ő helyére.