29. RÉSZ.

Jákób érkezik Háránba, holott Lábánnak szolgál 14 esztendeig annak két leányáért: Lea fiakat szül, Rákhel magtalan.

Annakutánna felkelvén Jákób, elméne a napkelet felé való tartományba.

2. És széllyel tekinte, és ímé egy kút egy mezőben, és ímé ugyanott a kút mellett három sereg juhok feküsznek vala. Mert abból szokták vala a juhokat megitatni, és a kútnak száján nagy kő vala:

3. Szokások vala pedig ez, hogy mind a juhokat együvé hajtván, felvennék a követ a pásztorok a kútnak szájáról, és a juhokat megitatván, ismét a kútnak szájára, helyére tennék a követ.

4. És monda Jákób őnékiek: Honnét valók vagytok atyámfiai? És mondanának: Háránból valók vagyunk.

5. És monda nékiek: Esméritek-é Lábánt Nákhornak fiját? kik felelének: Esmérjük.

6. Azután monda nékiek: Egésségben vagyon-é? kik mondanák: Egésségben vagyon, és Rákhel az ő leánya ímhol jő a juhokkal.

7. És monda Jákób: Ímé még nagy idő vagyon, nincsen ideje hogy mind a juhok egybegyüljenek: ezeket a juhokat itassátok meg, és elmenvén legeltessétek.

8. Kik felelének: Nem lehet addig mígnem mind ide gyüjtetnek a juhok, és mígnem elvészik a pásztorok e követ a kútnak szájáról, azután úgy itatjuk a juhokat.

9. És mikor még velek beszélene Jákób, elérkezék Rákhel az ő attyának juhaival, mellyeket ő legeltet vala.

10. Mikor pedig Jákób látta volna Rákhelt, Lábánnak az ő annya báttyának leányát, és Lábánnak az ő annya báttyának juhait, a kúthoz járulván Jákób, elfordítá a kútnak szájáról a követ, és megitatá Lábánnak az ő annya báttyának juhait.

11. És megcsókolván Jákób Rákhelt, nagy felszóval * síra.

12. És megjelenté Jákób Rákhelnek, hogy ő attyafia volna az ő attyának, és hogy Rebekának fija volna. Annakokáért elfuta Rákhel, és megmondá ezeket az ő attyának.

13. Mikor azért a hirt hallotta volna Lábán Jákób felől, az ő hugának fija felől; nagy sietséggel eleibe menvén, megölelé és megcsókolá őtet, és bévivé őtet az ő házába és megbeszéle Lábánnak mindeneket.

14. Kinek monda Lábán: Bizony * én csontom és testem vagy; és vala ő nála egy hónapig.

15. Azután monda Lábán Jákóbnak: A vagy illik-é hogy nékem ingyen szolgálj, noha én atyámfia vagy? Mond meg nékem, mit kivánsz a te szolgálatodnak jutalmába.

16. Valának pedig Lábánnak két leányai: a nagyobbiknak neve Lea, a kissebbiknek neve Rákhel.

17. Leának pedig gyenge szemei valának: de Rákhel szép formájú és szép ábrázatú vala.

18. Annakokáért Jákób szereti vala Rákhelt, és monda Lábánnak: * Szolgállak tégedet hét esztendeig Rákhelért a te kissebbik leányodért.

19. Kinek monda Lábán: Jobb hogy néked adjam őtet, hogy nem mint más férjfiúnak; maradj én nálam.

20. Szuolgála azért Jákób Rákhelért hét esztendőket, mellyek őnéki keveseknek láttatnak vala, mivelhogy őtet felette igen szereti vala.

21. És monda Jákób Lábánnyak: Add meg énnékem az én feleségemet: mert eljött az idő, hogy bémenjek ő hozzá.

22. És bégyüjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

23. Estve pedig vevé Lábán az ő leányát Leát, és bévivé őtet Jákóbhoz, ki béméne ő hozzá.

24. És adá Lábán őnéki az ő szolgálóleányát Zilpát, hogy az ő leányának Leának szolgálóleánya lenne.

25. És reggelre kelve megesmérteték Lea. Monda zért Jákób Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak é én tégedet? Miért csaltál meg azért engem?

26. Kinek felele Lábán: Nem szokott őgy lenni itt mi nálunk, hogy a kissebbiket adják el a nagyobbik előtt.

27. Töltsd bé ennek menyegzői lakodalmának * hetét, azután néked adjuk azt is a te szolgálatodért, mellyel szolgálsz én nálam még más hét esztendeig.

28. A képen cselekedék azért Jákób, bétölté a Lea menyegzői lakodalmának hetét: azután néki ada Lábán Rákhelt az ő leányát feleségül.

29. És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóleányát Bilhát, hogy néki szolgálóleánya lenne.

30. És bémenvén Jákób Rákhelhez is, inkább szereté Rákhelt, hogy sem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig.

31. És minekutánnal látta volna az Úr, hogy Lea utálatos volna, megnyitá annak méhét, de Rákhel magtalan vala.

32. Fogada azért Lea az ő méhében és szüle fiat, kit neveze Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta Isten az én nyomorúságomat; azért immár szeretni fog az én férjem engemet.

33. Azután ismét teherbe esék és szüle fiat, annakokáért monda: Mivelhogy az Isten meghallotta hogy én utálatos vagyok, azért adta nékem ezt is: azért nevezé azt Simeonnak.

34. Annakutánna ismét az ő méhében fogadván, szüle fiat, és monda: Immár az én férjem ragaszkodik én hozzám, mert szültem néki három fiakat; azért nevezé azt Lévinek.

35. Ismét azután teherbe esék, és fiat szülvén, monda: Immár az Úrnak hálákat adok, azért nevezé azt * Júdának, és megszünék a szüléstől.