27. RÉSZ.

Jákób Izsáktól az Ézsaú áldását elvévén, ennek fenyegetődzése miatt az annyától Mésopotámiába küldetik.

És lett hogy mikor megvénhedett volna Izsák, és meghomályosodtak volna az ő szemei, annyira hogy nem látna, szólitá az ő nagyobbik fiját Ézsaút, és monda néki: Édes fiam; ki felele őnéki: Ímhol vagyok.

2. És monda: Ímé megvénhedtem, és nem tudom az én halálomnak napját.

3. Kérlek annakokáért vegyed a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és kimenvén a mezőre vadássz énnékem vadat.

4. És csinálj énnékem az én kedvem szerint való étket, és hozd elő énnékem hogy egyem; és áldjon meg tégedet az én lelkem minekelőtte meghalnék.

5. (Rebeka pedig hallja vala mikor Izsák az ő fijának Ézsaunak szólna.)Elméne azért Ézsau a mezőre, hogy vadászna vadat, mellyet hozna az ő attyának.

6. Rebeka pedig szólítá Jákobot az ő fiját, mondván: Ímé hallám, hogy a te atyád szóla bátyádnak Ézsaunak mondván:

7. Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való étket, mellyet megegyem, azután áldjalak meg tégedet az Úr előtt, minekelőtte meghalnék.

8. Mostan azért édes fiam engedj az én szómnak, a mit én parancsolok tenéked.

9. Menj el kérlek a juhok közzé, és hozz onnét nekem két jó kecskegödölyét, hjogy azokból csináljak ételt a te atyádnak, a mint ő szereti.

10. Hogy elvivén azt a te atyádnak , egyék, hogy megáldjon téged, minekelőtte meghalna.

11. De monda Jákob Rebekának az ő annyának: Ímé az én bátyám Ézsau szőrös ember, én pedig síma vagyok.

12. Netalán az én atyám megtapogat engemet, és félek rajta, hogy azt ne itélje én felőlem, hogy meg akarom őtet csalni: és illyen módon átkot és nem áldást hozzak magamra.

13. Kinek monda az ő annya: Én rajtam legyen a te átkod édes fiam, csak engedj az én szómnak, és menj el s hozz nékem gödölyéket.

14. Elmenvén azért, elhozá, és vivé az annyának; és készíte az ő annya étket, mint szereti vala az ő attya.

15. Annakutánna Rebeka az ő nagyobbik fijának Ézsaunak drága ruháit vévén, melyek ő nála az ő házában valának, felöltözteté Jákobot az ő kisebbik fiját.

16. És kecskegödölyéknek bőrével béborítá az ő kezeit, és az ő nyakának simaságát.

17. És adá az étket a mellyet készített vala, kenyérrel egybe, Jákobnak az ő fijának kezébe.

18. És az ő attyához menvén, monda: Édes atyám, és ő monda: Ímhol vagyok: Kicsoda vagy te szerelmes fijam?

19. Monda Jákob az ő attyának: Én vagyok Ézsau a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel mostan, ülj le és egyél a vadászásomban, hogy megáldjon engemet a te lelked.

20. s monda Izsák az ő fijának: hogy találkozhattál reá illy hamar édes fia? És felele: Mert az Úr a te Istened hozta előmbe.

21. És monda Izsák Jákobnak: Jer ide, hadd tapogassalak meg téged éde fiam: hogy ha te vagy-é az? az én fiam Ézsau vagy nem?

22. Oda méne ákob azért Izsákhoz az ő attyához, ki megtapogatván őtet, monda: E szó Jákob szava, de e kezek Ézsau kezei.

23. s nem esmérheté meg őtet, mivelhogy az ő kezei ollyanok valának mint Ézsaunak az ő báttyának kezei, szőrösök; annakokáért megáldá őtet.

24. És monda: Te vagy-é az én fiam Ézsau? Felele Jákob: Én vagyok.

25. És Izsák monda: Hozd elő édes fiam, hadd egyem az én fiamnak vadászásában, hogy az én lelkem áldjon meg tégedet; és oda vivé az étket és evék: bort is vive néki és ivék.

26. És monda néki Izsák az ő attya: Jer ide édes fiam és csókolj meg engemet.

27. Oda méne azért, és megcsókolá őtet; és mikor megérzette volna az ő ruháinak szagát, megáldá őtet, és monda: Ímé az én fiamnak illatja ollyan, mint a mezőnek illatja, mellyet megáldott az Úr.

28. Adjon * azért az Isten tenéked az égnek harmatjában, és a földnek kövérségében, és a gabonának és bornak bővségében.

29. Szolgáljanak tenéked népek, és hajoljanak meg te előtted nemzetségek, légy a te atyádfiainak urok, és a te anyádnak fijai meghajoljanak te előtted: a * ki tégedet megátkoz, legyen átkozott, és a ki megáld, legyen áldott.

30. Es mikor elvégezte volna Izsák Jákóbnak áldását; és Jákób csak ment volna ki az ő attyának Izsáknak előle; az ő báttya Ézsaú megjöve vadászásából.

31. Megkészítvén azért ő is az étket, az ő attyának eleibe vivé, és mondá az ő attyának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fija fogta vadban, hogy áldjon meg engemet a te lelked.

32. És monda néki az ő attya Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te fijad, a te elsőszülötted Ézsaú.

33. Akkor Izsák felette igen álmélkodék, és monda: Kicsoda tehát, és hol vagyon az a ki az ő tőle fogott vadban hoza nékem, és mindenben ettem minekelőtte te megjőnél, és a kit én megáldottam? Bizonyára a lészen áldott.

34. És mikor hallotta volna Ézsaú az ő attyának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda az attyának: Áldj meg engemet is édes atyám.

35. Izsák pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vivé el a te áldásodat.

36. Monda azért Ézsaú: Igazán nevezték Jákóbnak az ő nevét, mert immár másodszor csalt meg engeemet, az én * elsőszületésemnek méltóságát is elvevé, most pedig áldásomat is elvette. És monda: Nem tartották é nékem is valami áldsát?

37. Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őtet tenéked, és minden attyafiait adtam néki szolgákúl, gabonával és borral meggazdagitám őtet; mit míveljek azért immár veled édes fiam?

38. Monda Ézsaú az ő attyának: A vagy csak egy áldásod vagyon é tenéked édes atyám? * Áldj meg engemet, én is, atyám, fiad vagyok; és felemelvén szavát Ézsaú sír vala.

39. Felelvén azért Izsák az ő attya, monda néki: Ímé * kövér földön lészen a te lakásod, és az égnek harmatjából onnét felül lészen a te áldásod.

40. És fegyvereddel élsz, és a te öcsédnek szolgája leszel: mindazáltal lészen olly idő hogy te is uralkodol, és az ő igáját nyakadról leveted.

41. Gyűlöli vala azért nagy gyűlölséggel Ézsaú Jákóbot az áldásért, mellyel megáldotta vala őtet az ő attya, és monda Ézsaú szivében: * Eljőnek az én atyámnak halálán való keserves napok, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.

42. Mikor pedig megmondották volna Rebekának, az ő nagyobbik fijának Ézsaúnak beszédit, elküldvén magához hivatá az ő kissebbik fiját Jákóbot, és mondá őnéki: Ímé Ézsaú a te bátyád ezzel vigasztalja magát, hogy megöl tégedet.

43. Azért szerelmes fiam, engedj az én beszédemnek, és felkelvén, szaladj Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba.

44. És maradj ott egy kevés ideig ő nála, míg a te bátyádnak haragja elmulik.

45. És míg elvévén terólad az ő haragját, elfelejtkezik arról a mit ő vele cselekdtél, azután elküldvén haza hozatlak tégedet; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon.

46. Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam * életemet a Khitteusoknak leányai miatt. Ha Jákób feleséget vészen a Khitteusok közzűl, minéműek ezek is az Ézsaú feleségei e földnek leányai közzűl; mit használ nékem az én életem?