24. RÉSZ.
Izsák és Eliézer által Mesopotámiából hozatott Rebekát veszi
magának feleségül.
Ábrahám pedig immár vén ember vala és idős, és az Úr mindenekben
megáldotta vala Ábrahámot.
2. Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, ki őnéki
minden hozzá tartozó jószágával bír vala: * Tégyed most a te kezedet az én
tomporom alá.
3. Hogy megeskesselek tégedet az Úrra, a mennynek Istenére, és a
földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusoknak
leányai közzűl, kik között én lakom.
4. Hanem elmégy az én földembe, és az én rokonságim közé és onnét
vész az én fiamnak Izsáknak feleséget.
5. Monda pedig őnéki az a szolga: Talán nem akar az a leányzó én
velem eljőni e földre, visszavigyem-é azért a te fijadat a földre a honnét
kijöttél?
6. Kinek felele Ábrahám: Meglásd, az én fiamat oda vissza ne
vigyed.
7. Az Úr a mennynek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak
házából, és az én rokonságimnak földökből; a ki is énnékem szólott, és a ki
énnékem megesküdt, ezt mondván: * A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja
az ő Angyalát te előtted, és onnét végy az én fiamnak feleséget.
8. Hogyha nem akar a leány te veled eljőni, ment ember lészesz az
én esketésemtől: csakhogy az én fiamat oda ne vigyed.
9. Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora
alá, és meegesküvék néki e dolog felől.
10. És minekutánna vett volna a szolga tíz tevéket az ő urának
tevéi közzűl hogy elmenne; (mert az ő urának minden gazdagsága annak kezében
vala). Felkelvén elméne Mésopotámiába, a városba, mellyben Nákhor lakik vala.
11. És megnyugotá a tevéket a város kivűl egy kőtfőnél, estve felé,
mikor tudniillik ki szoktak vala menni a leányzók vizet merítni.
12. És monda a szolga: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, adjad
hogy nyerjem meg azt ma a mit én kivánok, és cselekedjél irgalmasságot az én
urammal Ábrahámmal.
13. Ímé én állok e víznek forrása mellé, és e város lakosainak
leányai kikőnek vizet merítni.
14. Legyen azért ez: Hogy a leányzó a kinek azt mondándom: Hajtsd
meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt annak felette a
te tevéidet is megitatom: Legyen az, a kit szerzettél a te szolgádnak Izsáknak,
és ezen esmérjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.
15. És azonképen lett: Mert minekelőtte elvégezte volna a beszédet,
* ímé Rebeka kijő vala, melly született vala Béthuelnek a Milkhah fijának,
melly Milkhah Nákhornak az Ábrahám attyafiának felesége vala: és az ő vedre
vala az ő vállán.
16. A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala, és férjfiútól nem
esmértetett szűz, ki a forrásra aláméne, és megmerítvén az ő vedrét, feljő vala
a forrástól.
17. Akkor a szolga eleibe futamodván, monda: Kérlek adj innom
énnékem egy kevés vizet a te vedredből.
18. Ki monda: Igyál jó uram, és hamar leeresztvén a vedret az ő
kezére, inni ada néki.
19. És minekutánna inni adott volna néki, monda: A te tevéidnek is
meritek vizet, míg eleget nem isznak.
20. És nagy sietséggel kitöltvén az ő vedréből a vizet a válúba,
elfutamodék ismét a forrásra, hogy merítene, és meríte mind az ő tevéinek.
21. Azonközben a szolga álmélkodik vala ő rajta, és veszteg
hallgatván, gondolkodik vala azon, hogy megtudhatná hogyha az Úr
megszerencsésítette volna-é az ő útát, vagy nem.
22. És minekutánna elvégezték volna a tevék az italt, vett elő a *9
szolga egy aranyfüggőt, melly fél siklust nyom vala, mellyet ada a leány
orczájára, és két aranypereczet a leánynak karjaira, melly tíz arany siklust
nyom vala.
23. És monda: Kicsoda leánya vagy te? kérlek mond meg nékem:
vagyon-é a te atyádnak házában ott hálásra való helyünk?
24. Kinek felele a leány: Béthuelnek Milkhah fijának leánya vagyok
* melly Béthuelt szült Milkhah, Nákhornak.
25. Azután monda: Mind szalma, mind abrak elég vagyon mi nálunk, és
hálásra való hely is vagyon.
26. Meghajtá magát azért az a férjfiú, és imádá az Urat.
27. És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem
vonta meg az ő irgalmasságát és igaz mondását, az én uramtól; mert engemet ez
én útamban az Úr vezérlett az én uram attyafiainak házokhoz.
28. Elfuta azon közben a leányzó, és meegmondá az ő annya házában a
mint e dolog lett volna.
29. Rebekának pedig vala báttya, kinek neve Lábán vala; sietséggel
kiméne azért Lábán a férjfiúhoz a forráshoz.
30. Mert mikor látta volna a függőt, és az aranypereczeket az ő
hugának karjain, és hallotta volna hugának Rebekának beszédét, hogy ezt
mondaná: Így s így szóla nékem az a férjfiú, úgy méne ki a férjfiúhoz, és ímé ő
áll vala a tevék mellett a forrásnál.
31. És monda: Jöjj bé * Istennek áldott embere; mit állasz itt
kinn? holott én éked házat készítettem, és helyet a tevéknek.
32. És béméne azért a házhoz és a tevékről leszedé a terhet, és ada
Lábán a tevéknek szalmát és abrakot: és vizet az ő lábainak és a férjfiak
lábaiknak megmosására kik ő vele valának.
33. És mikor ételt tettek volna ő eleibe, monda: Nem eszem, mígnem
megmondom az én beszédemet. Monda azért Lábán: Mond meg.
34. Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
35. Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, annyira hogy igen
felnevekedett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat,
szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
36. És szült Sára az én uramnak felesége fiat az én uramnak, az ő
vénségében, és az én uram minden jószágát s marháját annak * adta.
37. És esküvéssel kötelezett az én uram engemet, mondván: Ne végy
feleséget az én fiamnak a Kananeusoknak leányai közzül, kiknek földökben én
lakom.
38. Hanem az én atyámnak házához menj, és az én rokonságim közzé,
hogy onnét végy feleséget az én fiamnak.
39. Mikor pedig azt mondanám az én uramnak: Netalán nem akar én
velem eljőni az a leányzó.
40. Monda nékem: Az Úr kinek előtte én szüntelen jártam, elbocsátja
az ő angyalát te veled, és megszerencsésíti a te útadat, hogy vehess feleséget
az én fiamnak az én nemzetségem közzűl, és az én atyám házából.
41. Akkor szabadulsz meg az én esketésemtől mellyel köteleztelek,
mikor az én nemzetségem közzé jutándasz; és ha nem adnak leányzót,
megszabadulsz az én esketésemtől.
42. Minekutánna azért ma a forráshoz jutottam volna, mondék: Uram,
én uramnak az Ábrahámnak Istene, ha te most megszerencsésíted az én útamat
mellyen én járok:
43. Ímé én állok e forrás mellett; legyen azért ez, hogy a melly
leányzó kijő vizet merítni, kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a
te vedredből.
44. És az ezt feleléndi: Te is igyál, a te tevéidnek is merítek; az
legen a feleség, mellyet rendelt az Úr az én uram fijának.
45. Minekelőtte pedig elvégeztem volna az én szivemben a beszédet,
ímé Rebeka kijő vala, kinek vállán vala az ő vedre, ki a forrásra alámenvén
meríte, és mondék néki: Adj innom kérlek.
46. Ő pedig azonnal leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te
tevéidnek is inni adok; ivám annakokáért, s a tevéknek is inni ada.
47. Kérdém pedig őtet és mondék: Ki leánya vagy? ő felele:
Béthuelnek Nákhor fijának leánya vagyok, kit Milkhah szült vala őnéki; és úgy
adám a függőt az ő orczájára, és az aranypereczeket az ő karjaira.
48. Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az
én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton hordozott, hogy az én uramnak
attyafiának leányát venném az ő fijának feleségül.
49. Most annakokáért, ha kegyelmességet és tökéletességet akartok
az én urammal cselekedni, mondjátok meg: hogyha nem, azt is mondjátok meg: hogy
térjek vagy jobb vagy balkézre.
50. Akkor felelének Lábán és Béthuel, és mondanának: Az Úrtól
vagyon e dolog: Nem mondhatunk ellened vagy jót vagy gonoszt.
51. Ímé Rebeka te előtted vagyon, vegyed, menj el; és legyen
felesége a te urad fijának, a mint az Úr elvégezte.
52. És minekutánnal halotta volna az Ábrahám szolgája azoknak
beszédeket, meghajtá magát a földig az Úrnak.
53. Hoza azért elő a szolga ezüst és arany edényeket és ruhákat, és
adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő báttyának is és az ő annyának.
54. Evének azért is ivának, ő és a férjfiak kik ő vele valának, és
ott hálának az éjszaka: Reggel pedig mikor felköltek volna, monda: Bocsássatok
vissza engemet az én uramhoz.
55. Monda pedig a Rebeka báttya és annya: Hadd legyen velünk a
leányzó egynéhány napokon, bátor csak tíz napig, azután menjen el.
56. A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engemet, holott
az Úr megáldotta az én útamat; bocsássatok el azért engemet hogy menjek az én
uramhoz.
57. Mondanák akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őtet.
58. Szóliták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e
férfiúval? és monda: Elmegyek.
59. Elbocsátván azért Rebekát az ő hugokat, és az ő dajkáját, és az
Ábrahám szolgáját, és a férjfiakat kik vele valának.
60. Megáldák Rebekát, mondván néki: Mi hugunk vagy, szaporodjál
ezerszer való ezerig, és bírja a te magod * az ő ellenségeinek kapuját.
61. Felkelvén azért Rebeka és az ő szolgálóleányai, és a tevékre
felülvén, követék azt a férjfiat; és felvévén a szolga Rebekát, elméne.
62. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Roi forrástól; * ő pedig
lakik vala a Kanaán földének fél felől vaó részében.
63. Mert kiment vala Izsák hogy imádkoznék a mezőn immár estve
felé, ki mikor az ő szemeit felemelte volna, látá jőni a tevéket.
64. Rebeka is pedig felemelvén az ő szemeit, látá Izsákot, és
leszálla a tevéről.
65. Mert mikor kérdené a szolgától: Kicsoda ama férjfiú ki a mezőn
előnkbe jő? Azt felelte vala a szolga: Az az én uram; és ragdván palástját
béfedezé magát.
66. Megbeszélé azért a szolga Izsáknak minden dolgait a mellyeket
cselekedett vala.
67. Bévivé pedig Rebekát Izsák Sárának az ő annyának sátorába, és
elvevé Rebekát hogy néki felesége lenne, és szereté őtet: és e képen
megvígasztaltaék Izsák az ő annya holta után.