23. RÉSZ.
Meghal Sára, kit Ábrahám sirat, és a Kanaán földén bizonyos árron
vett temetőhelyen eltemet.
Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő; ez esztendők
voltak a Sára életének esztendei.
2. És meghala Sára Kirját-Arba nevű városban (melly most Hebronnak
* hivattatik) a Kanaánnak tartományában, és béméne Ábrahám hogy síratná és
kesergené Sárát.
3. Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khét
fijainak ezt mondván:
4. Idegen és jövevény vagyok ti közöttetek: Adjatok * nékem temetésre
való örökséget közöttetetek, hogy temessem el az én halottamat, ki én előlem
elvétetett.
5. Felelének pedig a Khéth fijai Ábrahámnak mondván őnéki;
6. Hallgasd meg a mi beszédünket jó uram: Istentől való fejedelem
vagy mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közzül a melly legtisztességesb, abba
temesd el a te halottadat, senki mi közzűlünk meg nem tiltja az ő temetőhelyét,
hogy ott ne temetnéd el a te halottadat.
7. Felkele azért Ábrahám, és meghajtá magát annak a tartománynak
népének, tudniillik, a Khét fijainak.
8. És szóla ő velek ezt mondván: Ha azt akarjátok hogy én
eltemessem az én orczám elől elvett halottamat, hallgassatok meg engemet, és
esedezzetek én érettem Efron előtt, Sohárnak fija előtt.
9. Hogy adja nékem a Makpelában kőböl kivágott temetőhelyét; melly
az ő mezejének szélében vagyon: igaz árrán adja nékem azt, ti köztetek
temetésre való örökségül.
10. Efron pedig ül vala a Khéth fijai között. Felele azért az Efron
Khitteus Ábrahámnak, a Khéth fijai hallásokra mint azoknak tudniillik, a kik
bémennek vala az ő városának kapuján, ezt mondván:
11. Nem úgy szerető uram, halld meg az én szómat: azt a mezőt néked
adom, és a melly kőböl vágott temetőhely abban vagyon néked adom, az én
nemzetségemből való nép előtt néked adom azt, hogy eltemessed a te halottadat.
12. Akkor meghajtá magát Ábrahám, annak a tartománynak népe előtt.
13. És szólítá Efront annak a tartománynak népének hallására, ezt
mondván: Ha te vagy az, a ki nékem adod a mezőt, kérlek halld meg beszédemet:
megadom a mezőnek árrát, kérlek vedd el tőlem; azután eltemetem ott az én
halottamat.
14. Ismét felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:
15. Szerető uram! hallgasd meg az én beszédemet: A föld négyszáz
ezüst siklust ér, én közöttem és te közötted való barátságra nézve, micsoda ez?
Azért temesd el a te halottadat.
16. Engede * azért Ábrahám Efronnak és megadá Ábrahám Efronnak
mérték szerint azt a pénzt, mellyet mondott vala a Khéth fijainak hallásokra,
tudniillik négyszáz ezüst siklusokat, minéműkkel élnek vala a közönséges adásban-vevésben.
17. És ezenképen * az Efron mezeje, melly Makpelában vagyon, melly
Mamrénak ellenében vagyon, mind a kőböl vágott temetőhellyel egyben, melly
abban vagyon, és minden fákkal mellyek valának a mezőben, és annak egész
határában köröskörűl. Ábrahámé lett.
18. És örökségűl Ábrahámnak adattaték a Khéth fijainak szemek
előtt, és mind azoknak szemek előtt, kik az ő városának kapuján bémennek vala.
19. Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpela
mezejének kőböl vágott koporsójában Mamré ellenébe, melly most Hebronnak
mondatik, Kanaánnak tartományában.
20. Mindenutánna az a mező és abban való kőkoporsó Ábrahámtól
megvétetett volna a * Khéth fijaitól örökség szerint való temetőhelynek.