23. RÉSZ.

Meghal Sára, kit Ábrahám sirat, és a Kanaán földén bizonyos árron vett temetőhelyen eltemet.

Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő; ez esztendők voltak a Sára életének esztendei.

2. És meghala Sára Kirját-Arba nevű városban (melly most Hebronnak * hivattatik) a Kanaánnak tartományában, és béméne Ábrahám hogy síratná és kesergené Sárát.

3. Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khét fijainak ezt mondván:

4. Idegen és jövevény vagyok ti közöttetek: Adjatok * nékem temetésre való örökséget közöttetetek, hogy temessem el az én halottamat, ki én előlem elvétetett.

5. Felelének pedig a Khéth fijai Ábrahámnak mondván őnéki;

6. Hallgasd meg a mi beszédünket jó uram: Istentől való fejedelem vagy mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közzül a melly legtisztességesb, abba temesd el a te halottadat, senki mi közzűlünk meg nem tiltja az ő temetőhelyét, hogy ott ne temetnéd el a te halottadat.

7. Felkele azért Ábrahám, és meghajtá magát annak a tartománynak népének, tudniillik, a Khét fijainak.

8. És szóla ő velek ezt mondván: Ha azt akarjátok hogy én eltemessem az én orczám elől elvett halottamat, hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron előtt, Sohárnak fija előtt.

9. Hogy adja nékem a Makpelában kőböl kivágott temetőhelyét; melly az ő mezejének szélében vagyon: igaz árrán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségül.

10. Efron pedig ül vala a Khéth fijai között. Felele azért az Efron Khitteus Ábrahámnak, a Khéth fijai hallásokra mint azoknak tudniillik, a kik bémennek vala az ő városának kapuján, ezt mondván:

11. Nem úgy szerető uram, halld meg az én szómat: azt a mezőt néked adom, és a melly kőböl vágott temetőhely abban vagyon néked adom, az én nemzetségemből való nép előtt néked adom azt, hogy eltemessed a te halottadat.

12. Akkor meghajtá magát Ábrahám, annak a tartománynak népe előtt.

13. És szólítá Efront annak a tartománynak népének hallására, ezt mondván: Ha te vagy az, a ki nékem adod a mezőt, kérlek halld meg beszédemet: megadom a mezőnek árrát, kérlek vedd el tőlem; azután eltemetem ott az én halottamat.

14. Ismét felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:

15. Szerető uram! hallgasd meg az én beszédemet: A föld négyszáz ezüst siklust ér, én közöttem és te közötted való barátságra nézve, micsoda ez? Azért temesd el a te halottadat.

16. Engede * azért Ábrahám Efronnak és megadá Ábrahám Efronnak mérték szerint azt a pénzt, mellyet mondott vala a Khéth fijainak hallásokra, tudniillik négyszáz ezüst siklusokat, minéműkkel élnek vala a közönséges adásban-vevésben.

17. És ezenképen * az Efron mezeje, melly Makpelában vagyon, melly Mamrénak ellenében vagyon, mind a kőböl vágott temetőhellyel egyben, melly abban vagyon, és minden fákkal mellyek valának a mezőben, és annak egész határában köröskörűl. Ábrahámé lett.

18. És örökségűl Ábrahámnak adattaték a Khéth fijainak szemek előtt, és mind azoknak szemek előtt, kik az ő városának kapuján bémennek vala.

19. Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát a Makpela mezejének kőböl vágott koporsójában Mamré ellenébe, melly most Hebronnak mondatik, Kanaánnak tartományában.

20. Mindenutánna az a mező és abban való kőkoporsó Ábrahámtól megvétetett volna a * Khéth fijaitól örökség szerint való temetőhelynek.