20. RÉSZ.

Sára Ábrahámtól elvétetik, de tisztán visszaadatik. Abimélek háznépe az Ábrahám könyörgése által meggyógyittatik.

És elmenvén Ábrahám * innét dél felől való tartományba, lakozék Kádes és Súr között, és lakék mint jövevény Gérárban.

2. És monda Ábrahám Sára felől az ő felesége felől: Én hugom ő. * Elkülde azért Abimélek Gérának Királya, és elviteté Sárát.

3. Méne pedig Abimélekhez Isten álomban éjszaka, és monda néki: Ímé ezennel meghalsz ez asszonyért a melyet elhozattál, mivelhogy őnéki férje vagyon.

4. Abimélek pedig nem illete vala Sárát, és monda: Uram az igaz és ártatlan népet is megölöd-é?

5. A vagy nem ő mondotta-é énnékem: én hugom ő; Sára is pedig azt mondotta énnékem: én bátyám ő; az én szívemnek ártatlanságában, és az én kezeimnek tisztaságában, míveltem ezt.

6. És monda az Isten nékie álomban: Én is tudom hogy a teszívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkeznél én ellenem, azért nem engedtem hogy illetnéd azt.

7. Mostan azért add meg az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: * és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig meg nem adándod, tudd meg hogy bizonnyal meghalsz, mind te, ind pedig valami hozzád tartozó.

8. Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáit, és megbeszélé mind e beszéedeket az ő hallásokra, és azok igen megrémülének.

9. Azután hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétkeztem te ellened? hogy én reám és az én országomra illyen nagy bűnt hoztál; ollyat cselekedtél ellenem, mellyet nem kellett volna cselekdned.

10. Annakfelette monda Abimélek Ábrahámnak: Mire nézve mívelted e dolgot?

11. Felele Ábrahám: Mert így gondolom vala: bizony nincsen * az isteni félelem ez helyen, megölnek azért engemet az én feleségemért.

12. Bizonnyal pedig énnékem hugom is, mert az én atyámnak leánya, de nem az én atyám leánya; és nékem adatott feleségűl.

13. És mikor az Isten kibujdostatat engemet az én atyámnak házából, akkor mondám őnéki: Illyen irgalmasságot cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt * mondjad én felőlem: én bátyám ez.

14. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálóleányokat, és adá azokat Ábrahámnak, és megadá néki Sárát az ő feleségét.

15. És monda Abimélek: Ímé az én tartományom te előtted vagyon, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.

16. Sárának pedig monda: Ímé adtam a te bátyádnak ezer ezüst siklust: És ímé ő mind azoknak szemeiknek béfedezője, kik veled vagynak, mind pedig egyebeknek; és azután okos légy.

17. Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóleányait hogy szülnének.

18. Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háznépének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.