17. RÉSZ.

Isten Ábrámnak és Sárainak neveket elváltoztatván, a körül metélkedést szerzi, és az Izsák születése felől igéretet tészen.

Mikor pedig Ábrám kilenczvenkilencz esztendős volna, megjelenék Ábrámnak az Úr, és monda nékie: Én vagyok az erős mindenható Isten, járj * én előttem szüntelen, és légy állhatatos.

2. És * az én szövetségemet helyheztetem én közöttem és te közötted: és tégedet felette igen meszaporítlak.

3. És leborúla Ábrám az ő orczájára, és szóla ő vele az Isten, mondván:

4. Én felőlem, imhol az én szövetségem te veled, hogy * lészesz te sok nemzetségeknek attya.

5. És nem hivattatik a te neved ezután Ábrámnak, hanem a te neved lészen Ábrahám, mert sok népeknek attyává tettelek tégedet.

6. És megsoksítalak tégedeet felette igen; azt mivelem hogy sok népek származzanak te tőled; Királyok is származnak te tőled.

7. És helyheztetem az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és a te magod között te utánnad az ő nemzetségekben örökkévaló szövetségül, hogy legyen tenéked Istened, és a te magodnak te utánnad.

8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad azt a földet, mellyen jövevény volták, tudniillik a Kanaánnak egész földét, örökkévaló birodalmúl; és lészek nékiek Istenek.

9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánnad az ő nemzetségekben.

10. E pedig az én szövetségem, én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között, mellyet meg kell tartanotok, hogy ti közöttetek minden férjfiú körűlmetéltessék.

11. Körűlmetéljétek pedig a ti férjfiúi testeteknek bőrének elejét, * és az lészen az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

12. Minden * féjfiú annakokáért nyolczadnapon az ő születése után körűlmetéltessék ti közöttetetk a ti nemzetségtekben, akár házatokban nevelkedett szolga, akár pénzen vett, akár mi idegenek közül való, a ki nem a te magodból való.

13. Körűlmetéltessék, mondom, mind házadnál nevelkedett szolgád: mind pénzen vett szolgád; és lészen az én szövetségem a ti testeteken örökkévaló szövetségűl.

14. A körűlmetéletlen férjfiú pedig, a ki az ő féjfiúi testének bőrét körűl nem metéli, bizonnyal eltöröltetik az ő népe közül ez okért, mert felbontotta az én szövetségemet.

15. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: A te feleségednek Sárainak ne hivjad nevét Sárainak, mert Sára az ő neve.

16. És megáldom őtet, és adok ő tőle néked fiat, megáldom, mondom, őtet, és lészen népekké, nemzetségeknek Királyai származnak ő tőle.

17. Akkor burúla Ábrahám az ő orczájára, és mosolygván monda az ő szivében: avagy száz esztendős embernek lészen é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?

18. És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.

19. Kinek monda az Isten: Kétség nélkül a te feleséged * Sára szűl tenéked fiat, és nevezed azt Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő utánna való magvának.

20. Ismáel felől is meghallgattalak tégedet, * ímé megáldom őtet, és gyümölcsözővé tészem őtet, igen megsokasítom őtet; tizenkét Fejedelmeket nemz és nagy néppé tészem őtet.

21. Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit * néked szűl Sára ez időkorban a más esztendőben.

22. És mikor elvégezte volna vele való beszélését, felméne az Isten Ábrahámtól.

23. Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiját, és minden házában született szolgákat, és a kiket pénzen vett vala, minden féjfiat ki az ő házából való vala, és ugyanazon napon az ő féjfiúi testeknek bőrének elejét elmetszé, a mint ő vele szólott vala az Isten.

24. Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor ő maga az ő férjfiúi testének elejét elmeetszé.

25. Ismáel pedig az ő fija tizenhárom esztendős vala, mikor az ő féjfiúi testének bőrének elejét elmetszék.

26. Mind egy napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fija.

27. És minden ő házanépa, házánál született szolga, és minden idegentől vett szolga, ő vele együtt körülmetéltetének.