14. RÉSZ.

Lót rabságra vitetik, de megszabaditatik: a győzedelmes Ábrám Melkhisédektől áldást vészen.

Lett pedig Amrafelnek Sinár Királyának és Arióknak Elazár Királyának, Khédorlaomernek Elám Királyának, és Thidálnak a pogányok Királyának idejekben.

2. Hadat támasztának ezek a Sodomabeli Béra Király ellen, az Admabeli Sináb Király ellen, a Sebojimbeli Seméber Király ellen, és a Béláhnak Királya ellen, melly Bélah az, a mellyet Soárnak hívnak.

3. Mind ezek egybegyülének Siddimnek völgyében, melly immár mostan a Sóstenger.

4. Tizenkét esztendeig szolgáltak vala Khédorlaomer Királynak, és tizeharmadik esztendőben ellene támadtak vala.

5. Tizennegyedik esztendőben azért eljöve Khédorlaomer, és a Királyok kik ő vele valának, és megverék az Óriásokat Astheroth Kárnaimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat a Kirjáthaim mezejében.

6. És a Horeusokat az ő hegyeken, a Seir hegyén, mind a Páránnak mezejéig, melly vagyon a puszta mellett.

7. És megtérvén, menének Hen Mispátba (melly most a Kádes) és elpusztíták az Amálekitáknak minden tartományokat, és az Emorreusokat is, kik laknak vala Háseson-thamárban.

8. Annakokáért kiméne Sodomának Királya, Gomorának Királya, Admáhnak Királya, Sebojimnak Királya, Béláhnak, azaz Soárnak Királya, és megütközének azokkal a Sidimnek völgyében.

9. Tudniillik, Khédorlaomerrel Elámnak Királyával, és Thidállal a pogányok Királyával, Amrafellel Sinárnak Királyával, és Ariókhkal Elazárnak Királyával, négy Király öt Király ellen.

10. A Siddimnek völgye pedig bővölködik vala enyvnek vermeivel. Elfutamodnak pedig Sodomának és Gomorának Királyai, és esének azokba: a többiek pedig elfutának a hegyekre.

11. És elvivék Sodomának és Gomorának minden gazdagságát, és minden eledeleket; és elmenének.

12. Elvivék Lótot is az Ábrám attyafiának fiját minden marhájával egybe, és elmenének, mert Lót lakik vala Sodomában.

13. Eljöve pedig egy, ki elszaladott vala, és megmonda az Eber nemzetéből való Ábrámnak, ki lakik vala az Emorreus Mamrénak, az Eskolnak és a Hánernek attyafiának mezején, kik Ábrámmal szövetséget szerzettek vala.

14. Mehallá azért Ábrám hogy az ő attyafia fogságba esett volna, és felfegyverkeztete az ő házában nevekedett szolgái közzül viadalhoz háromszáz tizennyolczat, és utánnok méne mind Dánig.

15. És megosztá seregét azok ellen éjszaka, ő és az ő szolgái, és megvervén, űzék őket mind Hobáig, melly Damaskusnak bakéz felől való részéről vagyon.

16. És visszahozván minden gazdagságo, Lótot is az ő attyafiát jószágával egybe visszahozá, annak felette asszonyokat és sok népet.

17. Kiméne annakokáért Sodomának Királya ő eleibe, minekutánna megtért volna ő Khédorlaomernek és az ő vele való Királyoknak megveréséből, a Sávénak völgyébe, melly Király völgyének neveztetik.

18. Melkhisédek * pedig Sálemnek Királya, vitt Ábrám eleibe kenyeret és bort, és ő mivelhogy a magasságos erős Istennek Papja vala:

19. Megáldá őtet, és monda: Áldott Ábrám az erős magasságos Isten előtt, a mennynek és földnek Birája előtt.

20. És áldott az erős magasságos Isten, ki a te ellenségeidet adta a te kezedbe. Ada * azért Ábrám tizedet mindenekből őnéki.

21. És monda Sodomának Királya Ábrámnak: Add meg énnékem a népet, és egyéb nyereséget végy magadnak.

22. Akkor monda Ábrám Sodoma Királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a magasságos erős Istenhez, a mennynek és földnek Birájához:

23. Hogy semmit abban a mi tiéd, csak egy fonalszálat is, vagy egy sarukötőt el nem vészek, hogy ne mondhassad azt: Én gazdagitottam meg Ábrámot.

24. Azoktól megválva a mit megettenek e szolgák, és e férfiaknak részeken kivül, kik én velem eljöttek volt: Aner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részeket.