13. RÉSZ.
Ábrám és Lót kijönek Egyiptomból: elválnak egymástól: az Isten
másodszor ígéri Ábrámnak a Kanaán földét, és az ő magvának megszaporodását.
Feljöve annakokáért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, és
minden valami ő jószága s marhája vala. Lót is ő vele egyetemben Kanaánnak dél
felől való tartományába.
2. Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel, és arannyal.
3. És a melly úton előment vala, azon úton feljöve a dél felől való
tartományból mind Béthelik, a helyig, hol először néki sátora vala, Béthel és
Hái között.
4. Az oltárnak helyére, * mellyet ott először csinált vala: és ott
Ábrám az Úrnak nevét segítségül hívá.
5. Lótnak is pedig, ki Ábrámmal jár vala, valának juhai és ökrei,
és sátorai.
6. És immár az a föld nem szenvedheeti vala őket, hogy együtt
laknának, mert sok jószágok s marhájok vala, és együtt nem maradhatnak vala.
7. Honnét támada versengés Ábrámnak barompásztorai között, és
Lótnak barompásztorai között; mert a Kananeusok és a Perizeusok laknak vala
akkor azon a földön.
8. Monda azért Ábrám Lótnak: Kérlek hogy ne legyen versengés én
közöttem és te közötted, avagy az én pásztoraim között és a te pásztoraid
között: mert attyafiak vagyunk.
9. Avagy mind ez egész föld nincsen é te előtted? Kérlek válj el
tőlem; ha balkézre menéndesz, én jobbkézre mégyek; ha pedig jobbkézre
menéndesz, én balkézre mégyek.
10. Felemelvén azért Lót az ő szemeit, látá hogy a Jordánnak minden
térmezeje vizes föld volna: mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és
Gomorát, olyan vala mint az Úrnak kertje, és mint Egyiptomnak földe, Soárnak
minden környéke.
11. És választá magának Lót a Jordánnak egész mezejét, és méne Lót
napkelet felé: és illy módon elválának egymástól.
12. Ábrám alkaozik vala a Kanaán tartományában, és Lót lakik vala a
mezővárosokban, és sátorát mozdítá szintén Sodormáig.
13. Jóllehet Sodomának * lakosai gonoszok volnának, és az Úr ellen
felette igen vétkesek.
14. Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék Lót ő tőle:
Emeled fel mostan a te szemeidet és tekints a helyről, a holott vagy, éjszakra,
délre, napkeletre és napnyugotra.
15. Mert * mind ez egész földet, a mellyet látsz, néked adom, és a
te magodnak mind örökké.
16. És * olyanná tészem a te magodat, mint a földnek porát, a te
magod is megszámláltathatik.
17. Kelj fel, és járd el ez országot az ő hosszra és szélességére:
mert néked adom azt.
18. Elébb mozditá azért sátorát Ábrám, és elmenvén, lakozék
Mamrénak térmezején, melly Hebron mellett vagyon, és ott az Úrnak épite oltárt.