13. RÉSZ.

Ábrám és Lót kijönek Egyiptomból: elválnak egymástól: az Isten másodszor ígéri Ábrámnak a Kanaán földét, és az ő magvának megszaporodását.

Feljöve annakokáért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, és minden valami ő jószága s marhája vala. Lót is ő vele egyetemben Kanaánnak dél felől való tartományába.

2. Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel, és arannyal.

3. És a melly úton előment vala, azon úton feljöve a dél felől való tartományból mind Béthelik, a helyig, hol először néki sátora vala, Béthel és Hái között.

4. Az oltárnak helyére, * mellyet ott először csinált vala: és ott Ábrám az Úrnak nevét segítségül hívá.

5. Lótnak is pedig, ki Ábrámmal jár vala, valának juhai és ökrei, és sátorai.

6. És immár az a föld nem szenvedheeti vala őket, hogy együtt laknának, mert sok jószágok s marhájok vala, és együtt nem maradhatnak vala.

7. Honnét támada versengés Ábrámnak barompásztorai között, és Lótnak barompásztorai között; mert a Kananeusok és a Perizeusok laknak vala akkor azon a földön.

8. Monda azért Ábrám Lótnak: Kérlek hogy ne legyen versengés én közöttem és te közötted, avagy az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: mert attyafiak vagyunk.

9. Avagy mind ez egész föld nincsen é te előtted? Kérlek válj el tőlem; ha balkézre menéndesz, én jobbkézre mégyek; ha pedig jobbkézre menéndesz, én balkézre mégyek.

10. Felemelvén azért Lót az ő szemeit, látá hogy a Jordánnak minden térmezeje vizes föld volna: mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, olyan vala mint az Úrnak kertje, és mint Egyiptomnak földe, Soárnak minden környéke.

11. És választá magának Lót a Jordánnak egész mezejét, és méne Lót napkelet felé: és illy módon elválának egymástól.

12. Ábrám alkaozik vala a Kanaán tartományában, és Lót lakik vala a mezővárosokban, és sátorát mozdítá szintén Sodormáig.

13. Jóllehet Sodomának * lakosai gonoszok volnának, és az Úr ellen felette igen vétkesek.

14. Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék Lót ő tőle: Emeled fel mostan a te szemeidet és tekints a helyről, a holott vagy, éjszakra, délre, napkeletre és napnyugotra.

15. Mert * mind ez egész földet, a mellyet látsz, néked adom, és a te magodnak mind örökké.

16. És * olyanná tészem a te magodat, mint a földnek porát, a te magod is megszámláltathatik.

17. Kelj fel, és járd el ez országot az ő hosszra és szélességére: mert néked adom azt.

18. Elébb mozditá azért sátorát Ábrám, és elmenvén, lakozék Mamrénak térmezején, melly Hebron mellett vagyon, és ott az Úrnak épite oltárt.