11. RÉSZ.
A Babilon tornya kezd épülni: a nyelvek öszveelegyednek: a Sem
maradékai mind Ábrámig előszámláltatnak.
Mind az egész föld pedig egy nyelven szól vala, és a szólásnak
beszéde egy vala.
2. És mikor napkelet felől kiindultak volna, találának a Sinhár
földében egy mezőt, és lakozának ott.
3. És mondanának egymásnak: Jer, csináljunk téglákat, és égessük
jól meg: és a téglák kő gyanánt valának ő nékiek, és az enyv mész gyanánt.
4. Mondanák annakokáért: Jertek, építsünk magunknak várost és
tornyot, mellynek magassága az eget érje, és illy módon szerezzünk magunknak
nevet: mert netalán eloszlunk az egész földnek színére.
5. Leszálla pedig az Úr, hogy látná azt a város és tornyot, mellyet
épitének vala az ember fijai.
6. És az Úr monda: Ímé e nép egy, és mindnyájan nékiek egy nyelvek
vagoyn: és mivelhogy ezt kezdették mostan mívelni, ezután semmi meg nem
tarthatja őket, hogy szinten ezenképen ne cselekedjenek mindeneket, a mellyeket
vakmerőképen elvégeztek cselekedni.
7. No azért szálljunk alá, és veszítsünk eszét ott az ő nyelveknek:
hogy egymásnak beszédét meg ne értsék.
8. Illyen módon szélesztette vala el őket az Úr onnét; az egész
földnek színére: és megszűnének épiteni a várost.
9. Annakokáért nevezé minden annak nevét Bábelnek; mivelhogy az Úr
ott vesztette volna eszét az egész föld nyelvének, és az Úr onnét szélesztette
volna el őket az egész földnek színére.
10. Ezek * a Semnek nemzetségei: Sem száz esztendős korában nemzé
Arfaksádot, az özönvíz után két esztendőkkel.
11. És élt Sem, minekutánna nemzette Arfaksádot, őtszáz esztendőket
és nemzett fiakat és leányokat.
12. Arfaksád éle harminczöt esztendőket, és nemzé Séláht.
13. És éle Arfaksád, minekutánna nemzette Sláht, négyszáz és három
esztendőket, és nemzett fiakat és leányokat.
14. Sláh pedig éle harmincz esztendőket, és nemzé Ebert.
15. És éle Sláh, minekutánna nemzé Ebert, négyszáz három
esztendőket, és nemze fiakat és leányokat.
16. Éle pedig Eber harmincznégy esztendőket, és nemzé * Péleget.
17. És éle Eber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz
esztendőket, és nemze fiakat és leányokat.
18. Éle pedig Péleg harmincz esztendőkeet és nemzé Réut.
19. És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz
esztendőket, és nemzett fiakat és leányokat.
20. Réu pedig éle harminczkét esztendőket, és nemzé Sérugot.
21. És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendőkig,
és nemze fiakat és leányokat.
22. Éle pedig Sérug harmincz esztendőket, és nemzé Nákhort.
23. És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendőket,
és nemze fiakat és leányokat.
24. Éle pedig Nákhor huszonkilencz esztendőket, és nemzué Thárét.
25. És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz
esztendőket, és nemzet fiakat és leányokat.
26. Éle pedig Tháré hetven esztendőket, és nemzé Ábrámot, Nákhort,
Háránt.
27. Ezek szerint a Thárénak nemzetségei, Tháré nemzé Ábrámot,
Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28. Meghala pedig Hárán, ő az attyának Thárénak szemei előtt, az ő
születésének földében, tudniillik Káldeának városában, Úr nevű városban.
29. Vettek pedig magoknak feleségeket Ábrám és Nákhor: az Ábrám
feleségének neve volt Sárai: a Nákhor feleségének neve Milkhah Hárának leánya,
melly Hárán attya volt Milkháhnak és Jiskáhnak.
30. Sárai pedig meddő vala, és nem vala néki magzatja.
31. Felvévé pedig Tháré Ábrámot az ő fiját, és Lótot Háránnak
fiját, az ő unokáját, és Sárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fijának feleségét,
és kijövének együtt Káldeának Úr nevű városából, hogyy mennének Kanaának
tartományába, és mikor jutottak volna Hárámba, ott maradának.
32. És lettek a Tháré életének napjai kétszáz öt esztendők, és
meghala Tháré Háránban.