11. RÉSZ.

A Babilon tornya kezd épülni: a nyelvek öszveelegyednek: a Sem maradékai mind Ábrámig előszámláltatnak.

Mind az egész föld pedig egy nyelven szól vala, és a szólásnak beszéde egy vala.

2. És mikor napkelet felől kiindultak volna, találának a Sinhár földében egy mezőt, és lakozának ott.

3. És mondanának egymásnak: Jer, csináljunk téglákat, és égessük jól meg: és a téglák kő gyanánt valának ő nékiek, és az enyv mész gyanánt.

4. Mondanák annakokáért: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, mellynek magassága az eget érje, és illy módon szerezzünk magunknak nevet: mert netalán eloszlunk az egész földnek színére.

5. Leszálla pedig az Úr, hogy látná azt a város és tornyot, mellyet épitének vala az ember fijai.

6. És az Úr monda: Ímé e nép egy, és mindnyájan nékiek egy nyelvek vagoyn: és mivelhogy ezt kezdették mostan mívelni, ezután semmi meg nem tarthatja őket, hogy szinten ezenképen ne cselekedjenek mindeneket, a mellyeket vakmerőképen elvégeztek cselekedni.

7. No azért szálljunk alá, és veszítsünk eszét ott az ő nyelveknek: hogy egymásnak beszédét meg ne értsék.

8. Illyen módon szélesztette vala el őket az Úr onnét; az egész földnek színére: és megszűnének épiteni a várost.

9. Annakokáért nevezé minden annak nevét Bábelnek; mivelhogy az Úr ott vesztette volna eszét az egész föld nyelvének, és az Úr onnét szélesztette volna el őket az egész földnek színére.

10. Ezek * a Semnek nemzetségei: Sem száz esztendős korában nemzé Arfaksádot, az özönvíz után két esztendőkkel.

11. És élt Sem, minekutánna nemzette Arfaksádot, őtszáz esztendőket és nemzett fiakat és leányokat.

12. Arfaksád éle harminczöt esztendőket, és nemzé Séláht.

13. És éle Arfaksád, minekutánna nemzette Sláht, négyszáz és három esztendőket, és nemzett fiakat és leányokat.

14. Sláh pedig éle harmincz esztendőket, és nemzé Ebert.

15. És éle Sláh, minekutánna nemzé Ebert, négyszáz három esztendőket, és nemze fiakat és leányokat.

16. Éle pedig Eber harmincznégy esztendőket, és nemzé * Péleget.

17. És éle Eber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendőket, és nemze fiakat és leányokat.

18. Éle pedig Péleg harmincz esztendőkeet és nemzé Réut.

19. És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendőket, és nemzett fiakat és leányokat.

20. Réu pedig éle harminczkét esztendőket, és nemzé Sérugot.

21. És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendőkig, és nemze fiakat és leányokat.

22. Éle pedig Sérug harmincz esztendőket, és nemzé Nákhort.

23. És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendőket, és nemze fiakat és leányokat.

24. Éle pedig Nákhor huszonkilencz esztendőket, és nemzué Thárét.

25. És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendőket, és nemzet fiakat és leányokat.

26. Éle pedig Tháré hetven esztendőket, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27. Ezek szerint a Thárénak nemzetségei, Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

28. Meghala pedig Hárán, ő az attyának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földében, tudniillik Káldeának városában, Úr nevű városban.

29. Vettek pedig magoknak feleségeket Ábrám és Nákhor: az Ábrám feleségének neve volt Sárai: a Nákhor feleségének neve Milkhah Hárának leánya, melly Hárán attya volt Milkháhnak és Jiskáhnak.

30. Sárai pedig meddő vala, és nem vala néki magzatja.

31. Felvévé pedig Tháré Ábrámot az ő fiját, és Lótot Háránnak fiját, az ő unokáját, és Sárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fijának feleségét, és kijövének együtt Káldeának Úr nevű városából, hogyy mennének Kanaának tartományába, és mikor jutottak volna Hárámba, ott maradának.

32. És lettek a Tháré életének napjai kétszáz öt esztendők, és meghala Tháré Háránban.