8. RÉSZ.
Az özönviz elmulik: a föld megszárad: Noé kijö a bárkából: az
Istennek áldozik hálaadó-áldozattal.
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden
baromról, mellyek ő vele valának a bárkában: és bocsáta az Isten szelet a
földre, hogy a vizek megszünnének.
2. És mikor a mélységnek fejei, és az égnek csatornái bzároltattak
volna, és az égből való záporeső megtiltatott volna.
3. Eltávozának a vizek a földnek színéről, szüntelen menvén, és
megszálának a vizek száz ötven nap mulva.
4. Annyira, hogy megnyugovék a bárka heted hónapban, annak a hónap
tizehetedik napján, az Ararát hegyei közzül egyen.
5. A vizek pedig mennek, és szállanak vala mind a tizedik hónapig:
első napján a tizedik hónap megtetszének a hegyeknek teteji.
6. És negyven nap elmulván, megnyitá Noé a bárkának ablakát,
mellyet csinált vala.
7. És kibocsáta egy hollót, melly kimenvén, ide s tova jár vala,
míglen megszáradnának a vizeka földön.
8. Bocsáta azért ki galambot is, hogy meglátná, ha megszabadult
volna a földnek színe a vizektől.
9. De mikor e galamb az ő lábainak nyugadalmat nem talált volna,
megtére ő hozzá a bárkába, mert vizek valának az egész földnek színén, és ő
kezét kinyujtván, megfogá azt, és bévevé azt magához a bárkába.
10. Vára pedig azután hét napokat, és ismét kibocsátá azt a
galambot a bárkából.
11. És megjöve ő hozzá a galamb estvére, és ímé egy leszakasztott
olajfalevél vala annak szájában. Megesmeré azért Noé, hogy megszabadult volna a
fölndke színe a vizektől.
12. Vára mindazáltal mégis hét napokat, és kibocsátá azt a
galambot, melly többé ő hozzá vissza nem tére.
13. És lett hatszáz egy esztendőben, az első hónak első napján,
elszáradának a vizek a földről, és elforditá Noé a bárka fedelét és széllyel
néze; és ímé megszáradt vala a földnek színe.
14. Másod hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján teljességgel
megszárada a föld.
15. És szóla Noénak az Isten, mondván:
16. Jöjj ki e bárkából te és a te feleséged, a te fijaid, és a te
fijaidnak feleségeik te veled.
17. És minden vadat, melly te veled vagyon, minden testnek neméből,
mind madarakat, mind barmokat, és minden földön mászó állatokat hozz ki te
veled: járjanak e földön, gyümölcsözzenek és sokasodjanak e földön.
18. Kijöve annakokáért Noé s az ő fijai, az ő felesége, és az ő
fijainak feleségeik ő vele.
19. Minden vadak, minden mászó állatok, minden repdeső állatok, és
minden földön mozgó állat, az ő nemek szerint kijövének a bárkából.
20. És épite oltárt Noé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és
minden tiszta repdeső állatból, és áldozék égőáldozattal azon az oltáron.
21. És illatozá az Úr azt a kedves illatot, és monda az Úr az ő
szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, jóllehet * az ember
szívének gondolatja gonosz az ő ifjuságától fogva: és többé el nem vesztem mind
az élő állatokat a mint most cselekedtem.
22. Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg,
nyár és tél, a nap és az éjszaka * meg nem szünnek.