4. RÉSZ.

Kain és Ábel születések, ennek ama miatt lett halála: Kain nemzetsége és a szent Gyülekezetnek kezdete.

Ezután Ádám esméré az ő feleségét Évát, ki minekutánna fogadta volna méhében és szülte volna Kaint, monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

2. Azután ismét szülé Ábelt, amannak attyafiát. És Ábel volt juhoknak pásztora, Kain pedig szántóvető ember.

3. Lőn pedig sok napok után; mikor Kain a földnek gyümölcséből az Istennek ajándékot adna:

4. Ábel is az ő juhainak első fajzásából és azok kövéreiből adna ajándékot: hogy * az Isten tekintene Ábelre és az ő ajándékára.

5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintene: melly dologért Kainnak a haragja igen felgerjede, és megváltozék az ő színe.

6. Akkor mondá az Úr Kainnak: Miért gerjedett fel a te haragod? És miért változott meg a te ábrázatod?

7. Hogyha jól cselekedel, avagy nem leszel é kedves? Hogyha pedig nem jól cselekedéndel, a te bűnöd avagy nem az ajtó előtt nyugszik é ? És annak az ő indulatja te ellened, és tenéked hatalmad vagyon ő rajta.

8. És szól s beszél vala Kain Ábellel az ő attyafiával, és mikor a mezőn volnának, támada Kain Ábelre az ő attyafiára, és megölé *őtet.

9. És monda az Úr Kainnak: Hol vagyon Ábel a te atyádfia? Ki monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

10. Monda pedig az Isten? Mit cselekedtél? a te atyádfiának vére * kiált én hozzám a földről.

11. Mostan annakokáért átkozott légy kirekesztett e földről, melly megnyitotta az ő száját, hogy bevenné a te kezedből a te atyádfiának vérét.

12. Mikor a földet míveled, ne adjon néked gyümölcsöt, bujdosó és vándorló légy a földön.

13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogynem mint azt elhordozhatnám.

14. Íme elűzöl engemet most e földnek színéről, és a te orczád előtt el kell rejteznem, bujdosó és vándorló lészek a földön: mellyből az következik, hogy valaki én reám találkozik, megöl engemet.

15. És monda néki az Úr: Sőt inkább valaki megöléndi Kaint, hétszerte inkább megbüntettetik. És az Isten megbélyegezé Kaint, hogy senki, valaki találná őtet, meg ne ölné.

16. Kimenvén annakokáért Kain az Úrnak orczázja elől: lakozék Nódnak tartományában: az Édennek napkelet felől való részében.

17. És esméré Kain az ő feleségét, ki fogada méhében, és szülé Hánókhót, és épite várost, és nevezé azt az ő fijának nevéről Hánókhnak.

18. És lett Hánókhnak fija Irád: És Irád menéz Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

19. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az elsőnek neve volt Háda, a másiknak pedig neve Tzilla.

20. És szülé Háda Jábált: ez volt találója minden sátorban lakozóknak, és a baromtartás mesterségének.

21. Ennek pedig attyafiának Jubál volt neve: ez volt találója a hegedülés és lantolás mesterségének.

22. Tzilla is pedig szülé Tubálkaint, kitanítá az érczből és vasból való mívnek mesterségét: és Tubálkainnak hugát Nahamát.

23. Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Óh Háda és Tzilla, halljátok meg az én szómat, a ti füleiteket adjátok az én beszédemnek Lámekhnek feleségei: bizony ha valamelly erős férjfútól sebet vennék is, vagy valamelly vastag ifjútól kékeet, megölném azt mégis.

24. Ha Kainért * hétképen áll az Isten bosszút, Lámekhért hetvenhétszerte inkább.

25. Ádám pedig ismét esméré az ő feleségét, ki szüle nékie fiat, és neveze annak nevét * Sethnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábelért, kit megöle Kain.

26. Sethnek is lőn fija, kit neveze Énósnak: akkor kezdetett az Úrnak neve segítségül hívatni.