4. RÉSZ.
Kain és Ábel születések, ennek ama miatt lett halála: Kain
nemzetsége és a szent Gyülekezetnek kezdete.
Ezután Ádám esméré az ő feleségét Évát, ki minekutánna fogadta
volna méhében és szülte volna Kaint, monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. Azután ismét szülé Ábelt, amannak attyafiát. És Ábel volt
juhoknak pásztora, Kain pedig szántóvető ember.
3. Lőn pedig sok napok után; mikor Kain a földnek gyümölcséből az
Istennek ajándékot adna:
4. Ábel is az ő juhainak első fajzásából és azok kövéreiből adna
ajándékot: hogy * az Isten tekintene Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintene: melly dologért
Kainnak a haragja igen felgerjede, és megváltozék az ő színe.
6. Akkor mondá az Úr Kainnak: Miért gerjedett fel a te haragod? És
miért változott meg a te ábrázatod?
7. Hogyha jól cselekedel, avagy nem leszel é kedves? Hogyha pedig
nem jól cselekedéndel, a te bűnöd avagy nem az ajtó előtt nyugszik é ? És annak
az ő indulatja te ellened, és tenéked hatalmad vagyon ő rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel az ő attyafiával, és mikor a
mezőn volnának, támada Kain Ábelre az ő attyafiára, és megölé *őtet.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol vagyon Ábel a te atyádfia? Ki monda:
Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Isten? Mit cselekedtél? a te atyádfiának vére *
kiált én hozzám a földről.
11. Mostan annakokáért átkozott légy kirekesztett e földről, melly
megnyitotta az ő száját, hogy bevenné a te kezedből a te atyádfiának vérét.
12. Mikor a földet míveled, ne adjon néked gyümölcsöt, bujdosó és
vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogynem
mint azt elhordozhatnám.
14. Íme elűzöl engemet most e földnek színéről, és a te orczád
előtt el kell rejteznem, bujdosó és vándorló lészek a földön: mellyből az
következik, hogy valaki én reám találkozik, megöl engemet.
15. És monda néki az Úr: Sőt inkább valaki megöléndi Kaint,
hétszerte inkább megbüntettetik. És az Isten megbélyegezé Kaint, hogy senki,
valaki találná őtet, meg ne ölné.
16. Kimenvén annakokáért Kain az Úrnak orczázja elől: lakozék
Nódnak tartományában: az Édennek napkelet felől való részében.
17. És esméré Kain az ő feleségét, ki fogada méhében, és szülé
Hánókhót, és épite várost, és nevezé azt az ő fijának nevéről Hánókhnak.
18. És lett Hánókhnak fija Irád: És Irád menéz Mekhujáelt:
Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.
19. Lámekh pedig vett magának két feleséget: az elsőnek neve volt
Háda, a másiknak pedig neve Tzilla.
20. És szülé Háda Jábált: ez volt találója minden sátorban
lakozóknak, és a baromtartás mesterségének.
21. Ennek pedig attyafiának Jubál volt neve: ez volt találója a
hegedülés és lantolás mesterségének.
22. Tzilla is pedig szülé Tubálkaint, kitanítá az érczből és vasból
való mívnek mesterségét: és Tubálkainnak hugát Nahamát.
23. Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Óh Háda és Tzilla,
halljátok meg az én szómat, a ti füleiteket adjátok az én beszédemnek Lámekhnek
feleségei: bizony ha valamelly erős férjfútól sebet vennék is, vagy valamelly
vastag ifjútól kékeet, megölném azt mégis.
24. Ha Kainért * hétképen áll az Isten bosszút, Lámekhért
hetvenhétszerte inkább.
25. Ádám pedig ismét esméré az ő feleségét, ki szüle nékie fiat, és
neveze annak nevét * Sethnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot
Ábelért, kit megöle Kain.
26. Sethnek is lőn fija, kit neveze Énósnak: akkor kezdetett az
Úrnak neve segítségül hívatni.