3. RÉSZ.

Mint lett az első embernek esete: minémű ígéretet tett Isten annak felvétele felől és hogy kiűzetett a kertből.

A kígyó pedig minden mezei vadnál, mellyet az Úr Isten teremtett vala, ravaszabb vala, melly monda az asszonynak: Azt is mondotta-é Isten, hogy e kert fáinak semmi gyümölcsében ne egyetek?

2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsében eszünk.

3. De ím e fának gyümölcsében, melly a kertnek közepében vagyon, az Isten mondá: Ne egyetek ebből, ingyen se illessétek azt, hogy valami módon meg ne haljatok.

4. Akkor monda * a kígyó az asszonynak: Nem haltok meg halálnak halálával.

5. De tudja az Isten, hogy * valamelly napon ejéndetek arról a fáról, megnyílnak a ti szemeitek, és ollyanok lésztek, mint az Istenek, jónak és gonosznak tudói.

6. Mikor azért látná az asszony, hogy jó volna annak a fának a gyümölcse enni, és hogy igen kedves volna a szemnek, és kívánatos volna a bölcseségnek megnyeréséért: szakaszta annak gyümölcsében, és megevé: és * ada az ő férjének is, hogy vele együtt enne, és az is evék-

7. Akkor mind a kettőnek megnyilatkozának szemeik, és megesmérék, hogy mezítelenek * volnának: és figefának leveleit fonván egybe, csinálának magoknak körülkötőket.

8. És mikor hallanák az Úr Istennek szavát zengeni a kertben, annak a napnak szele mentében, elrejté magát Ádám és felesége az Úr Isten előtt a kertnek fái között.

9. Kiáltá pedig az Úr Isten Ádámot, és mondá nékie: Hol vagy?

10. Ki monda: A te szódat hallám e kertben, és megfélemlék, mivelhogy mezítelen vgyok, azért rejtezém el.

11. Monda pedig az Isten: Kicsoda mondá meg tenéked, hogy mezítelen volnál? avagy nem ama fának gyümölcsében ettél-é, mellytől megtiltottalak vala, hogy abban ne ennél?

12. Akkor monda Ádám: Ím ez asszony, kit én mellém adál, ő az, aki nékem ada annak a fának gyümölcsében, és evém.

13. És akkor monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél te? És monda az asszony: * Ama kígyó csala meg engemet, és úgy evém.

14. Monda azért az Úr Isten annak a kígyónak: Mivelhogy ezt mívelted, átkozott légy minden barmoknak és mezei vadaknak felette, a te hasadon járj, és minden életednek rendiben a * port egyed

15. Annak felette, ellenkezést szerzek te közötted és ez asszony között, a te magod között, és az ő magva között: * az megrontja tenéked fejedet, és te is mardosod annak sarkát.

16. Az asszonynak monda: megsokasítom felette igen a te fájdalmaidat, a te méhedben való fogadásodnak fájdalmait is, fájdalommal szülöd magzatidat. Sőt annakfelette *a te akaratod a te férjed birodalmában lészen, és neki birodalma lészen rajtad.

17. Ádámnak pedig monda: Mivelhogy engedtél a te feleséged szavának, és ettél ama fának gyümölcsében, mellytől megtiltottalak vala mondván: ne egyél e fáról: * Legyen átkozott a föld te éretted, nagy fáradságos munkával egyed annak gyümölcsét életednek minden napjaiban.

18. És töviset és bogácskórót * teremjen tenéked; és a mezőnek füvét egyed.

19. A te orczádnak verítékével egyed a te kenyeredet, mígnem * földdé lészesz, mert abból vétettél: mert por vagy, és porrá kell lenned.

20. Nevezte pedig vala Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy minden élő embereknek annya volna.

21. És mikor csinált volna az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőrből ruhákat, mellyekbe őket öltöztetné:

22. Monda az Úr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván, Mostan annakokáért reá kell gondolnunk, hogy az ő kezeit kinyújtván, ne vegyen az életnek fájának gyümülcsében, és abban ne egyék, hogy mind örökké éljen.

23. Kiküldé azért őtet az Úr Isten az Édennek kertéből, hogy mívelné a földet, a mellyből vétetett vala.

24. És minekutánna kiűzte volna az embert, helyeztete az Éden kertének bémenetele felől Kérubimokat és villogó kétélű fegyvert, az életfája útjának őrizetére.