MÓZES ELSŐ KÖNYVE,

MELLY A TEREMTÉSRŐL VALÓ KÖNYV

1. RÉSZ.

E világnak hat napokon lett teremtetése.

Kezdetben * teremté Isten a mennyet és a földet.

2. A föld pedig ékesség nélkül való és puszta és setétség vala a mélységnek színén, és az Úrnak Lelke táplálja vala a vizeket.

3. Akkor * monda az Isten: Legyen világosság: és lett világosság.

4. És látá Isten, hogy jó volna a világosság, és * elválasztá a világosságot a setétségtől.

5. És nevezé a világosságot napnak, és a setétséget éjszakának: és lett az estve és a reggel, első nap.

6. Azután monda az Isten: * Legyen kiterjesztett erősség a víz között, melly elválasztá a vizeket a vizektől.

7. És szerze az Isten kiterjesztett erösséget , melly elválasztaná a kiterjesztett erősség * alatt való vizeket, a kiterjesztett erősség felett való vizektől: és úgy lett.

8. És kiterjesztett erősséget az Isten nevezé égnek: és lett az estve és a reggel, másod nap.

9. Azután monda az Isten: * Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz, és úgy lett.

10. A szárazt pedig nevezé az Isten földnek: a vizeknek sokaságát tengernek: és látá Isten, hogy ez jó volna.

11. Monda annakfelette az Isten: Hozzon a föld gyönge füveket, maghozó füveket,gyümölcsfákat, mellyek az ő nemek szerint való gyümölcsöket hozzanak, mellyekben legyen az ő magvok e földön: és úgy lett.

12. Hoza annakokáért a föld gyenge füveket az ő nemek szerint, és gyümölcstermő fákat, melyekben vala az ő nemek szerint való magvok: és látá Isten, hogy az jó volna.

13. És lett az estve és a reggel, harmadik nap.

14. Azután monda az Isten: Legyenek világosító * állatok az égnek kiterjesztésén, hogy külömbséget tegyenek a nap közt: és legyenek jelei bizonyos időknek, napoknak és esztendőknek.

15. Legyenek, mondok, * világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosítsák a földet, és úgy lett.

16. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat: * a nagyobbik világosító állatot, hogy világosítana nappal: a kisebbik világosító állatot, hogy éjszaka világosítana: és csillagokat is.

17. És helyezteté az Isten azokat az égnek kiterjesztésén, hogy a földet megvilágosítanák.

18. És hogy vezérei lennének a napnak és az éjszakának, és külömbséget tennének a világosság és setétség között: és látá Isten, hogy az jó volna.

19. És lett az estve és a reggel negyedik nap.

20. Azután monda az Isten: hozzanak a vizek úszó élő állatokat: és a madarak repdessenek a föld felett, az égnek kiterjesztésének színén.

21. Teremte azért az Isten nagy Cethalakat, és minden úszó élő állatokat, mellyeket a vizek hoztak az ő nemek szerint, és minden repdeső szárnyas állatokat az ő nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó volna.

22. És megáldá az Isten azokat, mondván: *Gyümölcsözzetek, és sokasodjatok, és töltsétek bé a tengernek vizeit: a repdeső állatok is pedig szaporodjanak a földön.

23. És lett az estve és a reggel, ötödik nap.

24. Azután monda az Isten: hozzon a föld az ő nemek szerint való élő állatokat, barmokat, csúszómászó állatokat és földi vadakat az ő nemek szerint: és úgy lett.

25. Teremte azért az Isten az ő nemek szerint való földi vadakat, és barmokat az ő nemek szerint, és a földön csúszómászó minden állatokat az ő nemek szerint: és látá Isten, hogy az jó volna.

26. Azután monda az Isten: teremtsünk embert a mi ábrázatunkra, és a mi * hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halain, az égen repdeső madarakon, a barmokon, és mind az egész földön, és a földön csúszómászó minden állatokon.

27. Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt: férj fiúá * és asszonnyá teremté őket.

28. És megáldá Isten őket, és mondanékiek az Isten: Gyümölcsözzetek, és sokasodjatok, és töltsétek bé a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá: és uralkodjatok a tengernek halain, az égnek repdeső madarain, és a földön csúszómászó minden állatokon.

29. És monda az Isten:* Ímé adtam néktek minden maghozó csillag füvet, melly vagyon az egész földnek színén, és minden gyümölcstermő és maghozó fát: hogy azok legyenek néktek eledeltekre.

30. A földnek pedig minden * vadainak, és az égnek minden madarainak, és a földön csúszómászó minden állatoknak, a mellyekben élő lélek vagyon, a földnek minden füvét adtam eledelekre: és úgy lett.

31. És minekutána megtekintette volna Isten valamit teremtett vala, ímé igen * jó vala. És lett az estve és a reggel, hatodik nap.