HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv

 

SZVU/78:     Szívünk, lelkünk most kitárjuk   (Keresztúti ének)[1]

 

Ünnepkör:

 

Nagyhét, Nagyböjt

Forrás:

Dallam:

Náray: Lyra Coelestis (1695.) 67. o

 

Szöveg:

Sík Sándortól

Használat:

 

Az elsô, bevezetô versszak refrénszerűen is énekelhetô minden állomás megfelelô versszaka után. A 2. versszak az elsô állomás éneke, a 3. a másodiké, stb. A 16. versszak a záróének.

Előjegyzés:

 

 

Ritmus:

 

4/4,2/4

 

1.           Bevezetô ének

             Szívünk, lelkünk most kitárjuk,

             Utad, Jézus, veled járjuk.

             Kérünk, mélyen belevéssed

             Szíveinkbe szenvedésed.

2.           1. állomás

             Áll a gyilkos, nagy ítélet,

             Rajtunk immár igaz véred.

             Valahányszor szavam vétett,

             Pilátusod lettem néked.

3.           2. állomás

             Itt van már a kereszt fája,

             Hurcolnod kell Golgotára.

             Uram, én meg puhán, restül

             Vonakodom a kereszttül.

4.           3. állomás

             Botlik, roskad szegény tested,

             Nem bírja a nagy keresztet.

             Földre sujtód, jaj! én voltam,

             Ki oly sokszor elbotoltam.

5.           4. állomás

             Ó jaj, látod jönni szemben

             Édesanyád, gyötrelemben.

             Ó csak én is véle járnék

             Krisztus után, mint az árnyék.

6.           5. állomás

             Vinni terhed, segítségül,

             Itt van Simon Kirenébül.

             Bárcsak én is, bűnös lélek,

             Keresztemmel követnélek!

7.           6. állomás

             Jámbor asszony siet hozzád,

             Kendôjével törli orcád.

             Vajjon hát én, kôszívemmel,

             Mennyi könnyet törültem fel?

8.           7. állomás

             Földre roskadsz másodízben,

             Értem tűrô kegyes Isten.

             Hát én hányszor tántorultam!

             Bűneimbe visszahulltam!

9.           8. állomás

             Sírva jöttök ki elébe,

             Jeruzsálem asszonynépe.

             Jaj, rám is szól, ami rátok:

             ,,Magatokat sirassátok!''

10.          9. állomás

             A keresztnek szörnyű terhe

             Harmadszor is földre ver le.

             Ested adjon szent kegyelmet,

             Hogy a bűnbôl talpra keljek.

11.          10. állomás

             Megcsúfoltak ruha nélkül,

             Borzad szájad vad epétül.

             Tisztes mérték, szent szemérem,

             Mindig, mindig maradj vélem!

12.          11. állomás

             Édes Jézus drága testét

             Véres fára fölszegezték.

             Mi egyetlen boldogságunk,

             Szent keresztfa, sírva áldunk.

13.          12. állomás

             Megváltásunk már betelve:

             Jézus lelkét kilehelte.

             Újra élek kegyelmébôl!

             Ki szakaszt el szerelmétôl?!

14.          13. állomás

             Keresztfádról már levesznek,

             Szent Szűz szívén pihen tested.

             Bár pihennél mindig nálam,

             Tiszta szívem templomában.

15.          14. állomás

             Már a szent test sírba téve

             Újon metszett szirt ölébe,

             Onnan kél fel harmadnapra,

             Halált, pokolt letiporja.

16.          Záróének

             Uram, hiszek és remélek,

             Én szerelmem, néked élek.

             Szánom-bánom minden vétkem,

             Légy az enyém egykor égben.

 

 

 
© Andre Lowoa     2003-2004     Lágler András ©

 


[1] A 6. és 9. üt. végén egy-egy rövid anticipált hangot elhagytunk. Az utolsóelôtti üt. ,,f''-je elôtt az eredetiben kereszt áll. Ez korának stílusával merôben ellenkezô dallamfordulatot eredményez, miért is sajtóhibának vettük és mellôztük.