HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/76: Zengd, ó nyelv,
a gyôzedelmet[1]
Ünnepkör: |
|
Nagyböjt |
Forrás: |
Dallam: |
Szegedi: Cantus Catholici (1674.) 294.
o. és Náray: Lyra Coelestis (1695.) 58. o. dallamainak egybevetésébôl |
|
Szöveg: |
(Pange lingua gloriosi Lauream certaminis) Németh István fordítása |
Használat: |
|
|
Előjegyzés: |
|
2b |
Ritmus: |
|
3/4 |
1. Zengd, ó
nyelv, a gyôzedelmet,
Mely dicsô harc bére lett,
S a
keresztnek szent jelérôl
Mondj dicsérô éneket:
Ilyen hôsi áldozattal
Csak a
Krisztus gyôzhetett.
2. Szánta
Isten, hogy a fáról
Ôsszülôink ettenek,
Hogy az
átkos alma révén
Csak
halálra leltenek,
S fát
jelölt ki, mely a másik
Fának
átkát törje meg.
3. Üdvösségünk
drága művét
Rend
kívánta, szent, örök,
Hogy
okosság nyerjen harcot
Százfortélyú bűn fölött.
Onnan
jöjjön gyógyulás is,
Hol sebet
a bűn ütött.
4. Mikor hát
a szent idônek
Teljessége ránk köszönt,
Küldetett
az égi várból
Ama drága
Egyszülött,
És a
szűzi tiszta méhben
Testruhába öltözött.
5. Sír a
Kisded és a jászol
Szűk
ölében rejtezik,
Szűzanyjának drága karja
Rongyba
rejti tagjait:
És az
Isten kezét-lábát
Pólyarongyok kötözik.
6. Már a
harminc év lepergett
És a kör
teljesre vált.
A
keresztet Üdvözítônk
Szabad szívvel fogta át,
És a
Bárányt a keresztre
Áldozatnak felvonák.
7. Epeital
elepeszti,
Vérzi
testét szeg, tövis,
Lándzsa forrást nyit Szívében,
S ömlik
drága vér és víz:
Ez a
szent hab mos fehérre
Eget,
tengert, földet is.
8. Hű
keresztfa, minden fánál
Százezerszer nemesebb:
Virág,
lomb, fa, drága termés
Erdôn nem nô becsesebb.
Édes Ág
te, édes szeg te:
De a
terhed édesebb.
9. Hajtsd
meg lombod, ó magas fa,
Nyisd
puhára ágaid,
Bár
merevnek és keménynek
Születtél, most légy szelíd,
És öleld
át puha-lágyan
Nagy királyod tagjait.
10. E
világnak áldozatját
Méltón
csak te tarthatád,
Hullámhányta életpályánk
Révbe
rajtad át talált.
S mert a
Bárány vére mosta,
Le is gyôzte a halált.
11. A
Háromság dicsôségét
Énekeljék
mindenek,
Atyát,
Fiút és a Lelket
Egy
dicséret zengje meg,
És nevét
a Három-Egynek
Föld
dicsérje és egek.
[1] Ôse a ,,Crux fidelis'' kezdetű
nagypénteki gregorián versiculus. Variánsa (Bogisich 1888. 178. o.) ma is él. L. Bäumker
I. 435. o.