HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/70: Jézus, világ
Megváltója[1]
Ünnepkör: |
|
Nagyböjt |
Forrás: |
Dallam: |
Szegedi: Cantus Catholici (1674.) 272. o |
|
Szöveg: |
Sík Sándortól . Az ú.n. Szt.
Bernát-himnusz (Salve mundi
salutare) motívumaiból. Egyes sorok a Czech-kodex, Kisdi és Szegedi szövegébôl |
Használat: |
|
|
Előjegyzés: |
|
1b |
Ritmus: |
|
3/4 |
1. Jézus,
világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Isten fia,
Szent
kereszted szívem hívja.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
2. Által
szegve kezed, lábad,
Átvert
tested roskad, bágyad,
Mezítelen
tépett melled!
Ó
siratlak, ó ölellek!
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
3.
Virágoknak szép virága,
Honnét
orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes
orcád vérrel ázott.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
4. Asszú földet harmatozván,
Vérzel,
vérzel a keresztfán.
Úgy
piroslik tested róla,
Mint a
most nyílt piros rózsa.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
5. Szent
karjaid széjjeltárod,
Tán az
embereket várod,
Kiken
vérrel könyörültél,
Betegekért betegültél.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
6. Ím én
magam hozzád vettem,
Magunk vagyunk, Uram, ketten,
Szent
fejedet hozzám hajtsad,
Szóljon
hozzám kékült ajkad.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
7. Piros
forrás, nyílj meg nékem,
Ez a mély seb menedékem!
Ha illeti
szomjas ajkam,
Nincs
ereje bűnnek rajtam.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
8. Fektess
el e véres ágyon,
Most
szenvedni véled vágyom,
Ha
megmosdom e szent vérben,
Fehérré lesz minden vétkem.
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
9. Jézusom,
ha jön a végnap,
Ismerj
engem magadénak,
Homlokomon piros véred:
Tied
vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus,
add, hogy hozzád térjek,
Veled
haljak, veled éljek.
[1] Variánsok: Kisdi 1651. 54.
o. (a ritmizálásban erre támaszkodtunk), Bozóki 1797.
149. o., Kovács (1842. III. 106. o. és Gimes 1844.
92. o. L. még Zahn 3889. b)
sz., Bach: Choralges. 288. (Vopelius
1682.).