HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv

 

SZVU/219:    Az Úrnak dobban   (Miseének)[1]

 

Ünnepkör:

 

Miseének, Karácsony

Forrás:

Dallam:

Szegedi: Cantus Catholici (1674.) 45. o

 

Szöveg:

Czikéné Lovich Ilonától

Használat:

 

Különösen karácsonyi idôben.

Előjegyzés:

 

1#

Ritmus:

 

3/4

 

1.           Kezdetre

             Az Úrnak dobban, ég a szív,

             Csak róla zeng ma szánk.

             Mert szomjú földre manna hull:

             Az égi Küldött harmatozza ránk.

2.           Kezdetre

             És Isten ajkán kél a szó:

             ,,Te Úr vagy, sziklaszál.

             A Lélek által szült a Szűz,

             És úri széked mindörökkön áll.''

3.           Dicsôítésre

             Ó drága gyermek, áldva légy,

             Te titkos égi lény,

             Ki harc vagy, mégis béke vagy,

             Mert tűz a vérted és ruhád a fény.

4.           Dicsôítésre

             A Sátán lábad zsámolya,

             S arcod mint az ég;

             Te gyôztes, mégis édes Úr,

             Ó Szívkirály, ma üdvözölve légy.

5.           Evangéliumra

             Az egy Igében mondta ki

             Az Isten önmagát.

             Övébe jött, s nem ösmeré

             A vak sötét az égnek csillagát.

6.           Evangéliumra

             De mind, kik Ôt megismerik,

             A mennybe vonzza ô.

             Az emberszív, ha rátalált,

             Boldogságos végtelenbe .

7.           Hiszekegyre

             A boldog Isten egy Fiát,

             A Krisztust vallja szánk,

             Mert mindöröktôl származik:

             Az Úrral egy, a lángból tiszta láng.

8.           Hiszekegyre

             Az Isten mélye szülte ôt.

             Az Úrban ô is Úr.

             De arca mégis emberarc.

             És drága Szíve emberszívre hull.

9.           Felajánlásra

             Ma öltsön szép mosolyt az ég,

             És völgyön, halmon át

             Az égre szálljon könnyű dal,

             Mert láttuk ôt, ki Szűz ölébe szállt.

10.          Felajánlásra

             Övé a menny, övé a föld,

             A szív csak érte ég.

             Övé e tiszta áldozat,

             Hol emberszívvel egyesül az ég.

11.          Szent, szent-re

             Szent énekünk most száll feléd,

             Te fényes, drága Szent.

             Hogy testet öltött szép Igéd,

             A hálánk érte mindörökké zeng.

 

 
© Andre Lowoa     2003-2004     Lágler András ©

 



[1] Elôfordul: Cantionale XVII. 66. o.-án hibás kulccsal. Kisdi 1651. 9. o. ugyane dallamát a 4. üt. hangjai elé írt keresztek rontják. L. még Bäumker I. 317. o.