HOZSANNA, avagy Imádságos
Zsoltároskönyv
SZVU/117: Istenség mélysége[1]
Ünnepkör: |
|
Oltáriszentség |
Forrás: |
Dallam: |
Bozóki: Kath kar-beli kótás énekeskönyv (1797.) 94. o |
|
Szöveg: |
Bozóki: Kath kar-beli kótás énekeskönyv (1797.) 94. o, némi simítással, az
utolsó versszak Szemenyei-Kapossy: Róm. Kath. Egyh.
Énekek (1887.) I. 199. o |
Használat: |
|
|
Előjegyzés: |
|
2# |
Ritmus: |
|
4/4 |
1. Istenség
mélysége, lelkek édessége
Elrejtezve itt vagyon.
Drága
lelki ízzel, mennyei szent mézzel
Bôvelkedik ez nagyon.
Minden
teremtett lélek, földön és a föld felett,
Buzgó
szívvel imádjon.
2. Áron zöld
vesszôjét, csudáknak szerzôjét
Ez
magában foglalja.
Itt
száraz fa zöldül, s annak szíve zsendül,
Ki igazán
imádja.
Az Úr
Jézus hatalmát, hozzánk való irgalmát
Ember itt
feltalálja.
3. Nagy
Szentség áldassál, felmagasztaltassál,
Minden
jóval tölt edény,
E kisded
kenyérben és a bor színében
Tisztán tündöklô napfény,
A halandó
embernek, elbágyadott szíveknek
Üdvösségre nagy remény.
4. Jöjjetek
angyalok, mennyei szent karok
Imádni e
Szentséget.
Üdvösség
záloga, Jézus van itt maga,
Ôt szívbôl dícsérjétek.
Mi is térdre lehullva, földig porba
borulva
Áldjuk a
nagy Felséget.
[1] A 3. és 9. üt ,,g'' elôtti keresztje az eredetiben hiányzik. De Gimes 1844. 67. o.-a már hozza. Rokonság: J. Grüger: Jesu, meine
Freude (1656.), J. S. Bach feldolgozásából ismeretes.
L. még Zahn 8032. sz.-át.