HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv

 

SZVU/117:    Istenség mélysége[1]

 

Ünnepkör:

 

Oltáriszentség

Forrás:

Dallam:

Bozóki: Kath kar-beli kótás énekeskönyv (1797.) 94. o

 

Szöveg:

Bozóki: Kath kar-beli kótás énekeskönyv (1797.) 94. o, némi simítással, az utolsó versszak Szemenyei-Kapossy: Róm. Kath. Egyh. Énekek (1887.) I. 199. o

Használat:

 

 

Előjegyzés:

 

2#

Ritmus:

 

4/4

 

1.           Istenség mélysége, lelkek édessége

             Elrejtezve itt vagyon.

             Drága lelki ízzel, mennyei szent mézzel

             Bôvelkedik ez nagyon.

             Minden teremtett lélek, földön és a föld felett,

             Buzgó szívvel imádjon.

2.           Áron zöld vesszôjét, csudáknak szerzôjét

             Ez magában foglalja.

             Itt száraz fa zöldül, s annak szíve zsendül,

             Ki igazán imádja.

             Az Úr Jézus hatalmát, hozzánk való irgalmát

             Ember itt feltalálja.

3.           Nagy Szentség áldassál, felmagasztaltassál,

             Minden jóval tölt edény,

             E kisded kenyérben és a bor színében

             Tisztán tündöklô napfény,

             A halandó embernek, elbágyadott szíveknek

             Üdvösségre nagy remény.

4.           Jöjjetek angyalok, mennyei szent karok

             Imádni e Szentséget.

             Üdvösség záloga, Jézus van itt maga,

             Ôt szívbôl dícsérjétek.

             Mi is térdre lehullva, földig porba borulva

             Áldjuk a nagy Felséget.

 

 

 
© Andre Lowoa     2003-2004     Lágler András ©

 



[1] A 3. és 9. üt ,,g'' elôtti keresztje az eredetiben hiányzik. De Gimes 1844. 67. o.-a már hozza. Rokonság: J. Grüger: Jesu, meine Freude (1656.), J. S. Bach feldolgozásából ismeretes. L. még Zahn 8032. sz.-át.